részén, az Arab-félsziget és Afrika szarvának partjainál, amelyeken keresztül az Öbölből
származó olajimportja áthalad.
Néhány évvel ezelőtt Kína létrehozta első tengerentúli katonai támaszpontját Dzsibutiban és
ebben a térségben Oroszországgal és Iránnal is katonai együttműködést szorgalmaz,
miközben a Kína-Pakisztán gazdasági folyosó (CPEC) révén Pakisztánt alternatív energia
tranzitútvonalként építi ki.
https://ecfr.eu/article/chinas-new-military-base-in-africa-what-it-means-for-europe-and-
america/
https://www.reuters.com/world/russia-china-iran-hold-joint-naval-drill-friday-isna- 2022 -
01 - 2 0/
Mindkét megfontolást figyelembe véve egyértelműnek tűnik, hogy Kína átfogó katonai
stratégiája az, hogy az Indo-csendes-óceáni térségben az USA megfékezésére és
embargójára vonatkozó képességének semmissé tételével kerüljön fölénybe.
Első pillantásra tehát Afrika nyugati partvidéke látszólag nem illeszkedik Kína terveibe.
Peking nem az Atlanti-óceán katonai fölényéért verseng, a világnak egy olyan részén,
amelytől nagyrészt elszakadt és nem is olyan helyet keres, ahonnan az USA-t célba
vehetné.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy Kínának más afrikai országokban is fontos stratégiai
érdekei vannak.
Egyenlítői-Guineától délre fekszik a Kongói Demokratikus Köztársaság, amely páratlan
ásványkincs-lelőhelyeinek köszönhetően kulcsfontosságú partner Peking számára.
● Délebbre található Angola, egy másik olajexportáló állam az afrikai nyugati partvidéken. Az
innen induló hajók az Atlanti-óceánon indulnak, és sebezhetőek, mivel meg kell kerülniük
Afrika szarvát, mielőtt biztonságosabb vizekre érnének. Ez azt jelenti, hogy Kína bizonyos
mértékig már tűrhetetlennek tartja a NATO katonai hegemóniáját az Atlanti-óceán felett. Erőt
kell vetítenie erre a térségre.
❗ Ennek eredményeképpen ésszerű feltételezni, hogy a politikai feszültségek növekedésével
Kína globális katonai lábnyoma bővülni fog, mivel igyekszik megvédeni az érdekeit. Ez egy
általános tendencia, amelyet a történelem során nagyjából minden nagyhatalom követett,
különösen akkor, ha olyan biztonsági dilemma áll fenn, amelyben egy rivális hatalom
elnyomni és aláásni igyekszik.
Az USA az évszázadok során ilyen módon terjeszkedett globális hegemónná, azáltal, hogy
megerősítette jelenlétét a különböző régiókban, valamint részt vett olyan konfliktusokban,
amelyeket a világ különböző részeire való belépési pontként használt. Reálisan nézve
azonban nagyon valószínűtlen, hogy Kína arra törekszik, hogy az USA modelljét követve
globális katonai jelenlétet alakítson ki a világ minden pontján több száz támaszponttal,
legalábbis a közeljövőben nem.