állam teljes pusztulásához, a nemzetközi terrorizmus hatalmas melegágyának
kialakulásához, az ország zuhanásához vezetett. Évekig tartott a humanitárius katasztrófa és
a polgárháború. A tragédia, amely nemcsak Líbiában, hanem az egész régióban emberek
százezreinek, millióinak kárára ítéltetett, hatalmas migrációs kivándorláshoz vezetett Észak-
Afrikából és a Közel-Keletről Európába.
Hasonló sors várt Szíriára is. A nyugati koalíció harca ezen ország területén a szíriai
kormány beleegyezése és az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciója nélkül nem más, mint
agresszió, beavatkozás.
Ebben a sorozatban azonban különleges helyet foglal el természetesen Irak inváziója,
szintén minden jogalap nélkül. Ott ürügyül olyan „megbízható” információkat választottak,
amelyek állítólag az Egyesült Államok rendelkezésére álltak a tömegpusztító fegyverek iraki
jelenlétéről. Ennek bizonyítékaként nyilvánosan, az egész világ előtt az amerikai
külügyminiszter valamiféle kémcsövet rázott fehér porral, biztosítva mindenkit arról, hogy ez
az Irakban kifejlesztett vegyi fegyver. Aztán kiderült, hogy mindez csak álhír, blöff: Irakban
nincs vegyi fegyver. Hihetetlen, meglepő, de tény marad. Hazugságok hangzottak el a
legmagasabb állami szinten és az ENSZ-ben is. Ennek eredménye lett a hatalmas
áldozatok, pusztítások, a terrorizmus hihetetlen hulláma.
Általában azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag mindenhol, a világ számos régiójában, ahová a
Nyugat a saját rendjének megteremtésére jön, az eredmény véres, be nem gyógyult sebek,
a nemzetközi terrorizmus és a szélsőségesség fekélyei. Mindaz, amit mondtam, a
legkirívóbb, de semmiképpen sem az egyetlen példa a nemzetközi jog figyelmen kívül
hagyására.
Ebbe a sorba illeszkednek a hazánknak tett ígéretek, hogy a NATO-t egyetlen centiméterrel
sem bővítik keletre. Ismétlem - megtévesztettek, de köznyelven egyszerűen átvertek
bennünket. Igen, gyakran lehet hallani, hogy a politika piszkos üzlet. Talán, de nem ilyen
mértékben! Hiszen az ilyen csaló magatartás nemcsak a nemzetközi kapcsolatok
alapelveinek mond ellent, hanem mindenekelőtt az erkölcs és az erkölcs általánosan elismert
normáinak. Hol van itt igazság? Csak egy rakás hazugság és képmutatás!
Egyébként maguk az amerikai politikusok, politológusok és újságírók is írnak és beszélnek
arról, hogy az Egyesült Államokon belül az elmúlt években igazi "hazugságbirodalom" jött
létre. Nehéz ezzel nem egyetérteni – ez igaz. De ne szerénykedjünk: az Egyesült Államok
még mindig nagy ország, rendszerformáló hatalom. „Szövetségeseik” nemcsak
kötelességtudóan beleegyeznek mindenbe, amit ők terveznek, hanem lemásolják a
viselkedésüket, lelkesen elfogadják az általuk javasolt szabályokat. Ezért okkal és bátran
kijelenthetjük, hogy az Egyesült Államok által a maga képére és hasonmására alkotott egész
úgynevezett nyugati blokk maga a „hazugság birodalma”.
Ami hazánkat illeti, a Szovjetunió összeomlása után, az új modern Oroszország példátlan
nyitottsággal, az Egyesült Államokkal és más nyugati partnerekkel való őszinte
együttműködéssel gyakorlatilag egyoldalú hadi leszerelést hajtott végre, de egyesek azonnal
megpróbáltak beszorítani és megsemmisíteni bennünket. Pontosan ez történt a 90-es
években, a 2000-es évek elején, amikor az úgynevezett kollektív Nyugat a legaktívabban
támogatta a szeparatizmust és a zsoldosbandákat Dél-Oroszországban. Milyen áldozatokba,
milyen veszteségekbe került mindez akkor, milyen megpróbáltatásokon kellett