Egy másik aduász a Nyugat domináns szerepe a meglévő euroatlanti biztonsági
rendszerben, amelyet akkor hoztak létre, amikor Oroszország a hidegháborút
követően súlyosan meggyengült.
Érdemes fokozatosan felszámolni ezt a rendszert, elsősorban azzal, hogy nem veszünk
részt benne, és nem játszunk az elavult, számunkra eleve hátrányos szabályai szerint.
Oroszország számára a nyugati pályának másodlagossá kell válnia az eurázsiai
diplomáciához képest. A kontinens nyugati részén fekvő országokkal való konstruktív
kapcsolatok fenntartása megkönnyítheti Oroszország számára a Nagy-Eurázsiába való
integrációt.
A régi rendszer azonban útban van, ezért le kell bontani.
Az új rendszer létrehozásának kritikus
következő lépése (a régi rendszer
lebontása mellett) a "földek
egyesítése". Ez Moszkva számára
szükségszerűség, nem pedig szeszély.
Jó lenne, ha több időnk lenne erre. De a történelem azt mutatja, hogy a Szovjetunió 30 évvel
ezelőtti összeomlása óta kevés posztszovjet nemzetnek sikerült igazán függetlenné válnia.
Néhányan pedig különböző okokból talán soha nem is jutnak el odáig.
Ez egy későbbi elemzés témája. Jelenleg csak a nyilvánvalóra tudok rámutatni: a legtöbb
helyi elitnek nincs történelmi vagy kulturális tapasztalata az államépítésről. Soha nem tudtak
a nemzet magjává válni - erre nem volt elég idejük. Amikor a közös szellemi és kulturális tér
eltűnt, az a kis országoknak fájt a legjobban. A Nyugattal való kapcsolatépítés új lehetőségei
nem bizonyultak pótolhatónak.
Akik az ilyen nemzetek élére kerültek, saját hasznukra árulták az országot, mert nem
volt nemzeti eszme, amiért harcolni kellett volna.
Ezeknek az országoknak a többsége vagy követi a balti államok példáját, elfogadva a
külső irányítást, vagy tovább folytatja az irányíthatatlanná váló spirált, ami egyes
esetekben rendkívül veszélyes lehet.
A kérdés az: hogyan lehet a nemzeteket a leghatékonyabban és Oroszország számára
legelőnyösebb módon "egyesíteni", figyelembe véve a cári és szovjet tapasztalatokat, amikor
a befolyási övezetet minden ésszerű határon túlra kiterjesztették, majd az orosz magnépek
kárára tartották egyben?
A történelem által ránk kényszerített "egyesítésről" szóló vitát hagyjuk egy másik napra.
Ezúttal koncentráljunk arra az objektív szükségszerűségre, hogy kemény döntést kell hozni,
és el kell fogadni a "konstruktív rombolás" politikáját.