amelyet Oroszország vagy mások tettek egy közös európai biztonsági rendszer
létrehozására;
- a 2000-es években az úgynevezett korfui folyamat megakasztotta Oroszország új
biztonsági kezdeményezését.
Gyakorlatilag az ENSZ összes intézményét kiszorították a kontinensről, beleértve az ENSZ
Európai Gazdasági Bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsát és a Biztonsági Tanácsot.
Valamikor régen az EBESZ-t olyan hasznos szervezetnek tekintették, amely az ENSZ
rendszerét és elveit népszerűsíti a kulcsfontosságú szubkontinensen. Ez nem így történt.
Ami a NATO-t illeti, nagyon világos, hogy mit kellene tennünk. Alá kell ásnunk a blokk
erkölcsi és politikai legitimitását, és el kell utasítanunk minden intézményes
partnerséget, mivel annak kontraproduktivitása nyilvánvaló.
Csak a hadseregnek kellene továbbra is kommunikálnia, de olyan segédcsatornaként, amely
kiegészítené a párbeszédet a vezető európai nemzetek Védelmi Minisztériumával és védelmi
minisztériumaival. Végül is nem Brüsszel hozza meg a stratégiailag fontos döntéseket.
Ugyanezt a politikát lehetne követni az EBESZ esetében is. Igen, van különbség, mert bár ez
egy destruktív szervezet, de soha nem kezdeményezett háborúkat, destabilizációt vagy
gyilkosságokat. Tehát a lehető legkisebbre kell csökkentenünk a részvételünket ebben a
formátumban. Egyesek szerint ez az egyetlen olyan kontextus, amely lehetőséget biztosít az
orosz külügyminiszternek arra, hogy találkozzon a partnereivel. Ez nem igaz. Az ENSZ még
jobb kontextust kínálhat. A kétoldalú megbeszélések egyébként is sokkal hatékonyabbak,
mert a tömbnek könnyebb eltéríteni a napirendet, ha tömeg van. Megfigyelők és
békefenntartók küldésének az ENSZ-en keresztül is sokkal több értelme lenne.
A korlátozott cikkformátum nem teszi lehetővé, hogy kitérjek az egyes európai szervezetek,
például az Európa Tanács konkrét politikáira.
De az általános elvet így határoznám meg: ott lépünk partnerségre, ahol saját magunk
számára előnyösnek látjuk, egyébként pedig távolságot tartunk.
Az európai intézmények jelenlegi rendszere alatt eltelt harminc év bebizonyította, hogy
annak folytatása káros lenne. Oroszországnak semmiféle haszna nincs abból, hogy
Európa hajlamos a konfrontáció szaporítására és eszkalálására, vagy akár katonai
fenyegetést jelent a szubkontinensre és az egész világra.
Annak idején arról álmodozhattunk, hogy Európa segít majd nekünk a biztonság
megerősítésében, valamint a politikai és gazdasági modernizációban.
Ehelyett aláássák a biztonságot, miért másolnánk tehát a Nyugat diszfunkcionális és
romló politikai rendszerét? Tényleg szükségünk van ezekre az új értékekre, amelyeket
ők átvettek?
Korlátoznunk kell a terjeszkedést azáltal, hogy megtagadjuk az együttműködést egy
erodálódó rendszerben.