tanulmányozásába. De mindig kísértett a gondolat, hogy tulajdonképpen a világ közepén
vagyok, akkor újult erővel gondoltam régi terveimre, amelyeknek célja az volt, hogy
megtaláljam azt a helyet, ahol az utókor számára mindent átmentettek és megőriztek.
1966 - ban az itteni testvértörzseinket látogatva, segítségükkel, s útmutatásuk mellett rövid, de
kemény utat tettem meg a keleti ősrengetegbe. Ahol egy egész barlangrendszer van,
amelyben valóban létezik egy nagy „könyvtár”. Ez a „könyvtár” aranylemezekre
vésett, rótt ezer és ezer lemezből áll, amelyek szépen rendezve a barlang központi
részének egyik oldalán vannak. Ezek mind képírással vannak teleírva. Vannak közöttük
olyan lemezek is, melyek szerintem képleteket tartalmaznak, magas matematikai képleteket,
sőt olyan anyag is található, amely az űrhajózásra vonatkozik. Ezenkívül rengeteg régészeti
anyag is van, melynek nagy része nemesfémből van ugyan, de nagyon sok drágakő is akad.
Van ott kétkerekű kocsi is, olyan fajta, mint amelyet a rómaiak használtak /de nem azonosak
azokkal/. Az anyag nagy része csak úgy hirtelenjében van odadobva, szekerek felborulva,
összehányva rengeteg sok állat, madár, lepke stb. stb. Minden egy hatalmas kupola alatt
van, amely olyan nagy, hogy nyugodtan beleférne az ismert világ leghatalmasabb
székesegyháza is kényelmesen. Érdekes, hogy a közepén két hatalmas oszlop van, amelyek
természetesnek látszanak, de lehetséges, hogy emberi kezek is munkálkodtak rajtuk.
Ugyancsak a barlang közepén 7 szék vagy trónszék van. Nem tudom, mi van azokban a
barlangokban, de azt tudom, hogy tilos azokba bemenni, s ha valaki mégis bemegy azokba,
az meghal.
A barlang egyik sarkában egy tökéletes emberi csontváz van aranyból, valószínűleg
arannyal befuttatva. Annyit tudok erről, hogy ez az egyik ős, és cca. 180-190 cm lehet a
magassága. Valamiféle áttetsző anyagból készült szekrényfélében van elhelyezve. Nem
szabad hozzányúlni, mert az érintése állítólag megöli az embert. Még a bejárat közelében
egy gyönyörű szép női szobor van; úgy látszik, mintha egy menekülő nő lenne, aki
gyermekével a karján valamilyen nagy veszély elől futna, a gyermek kezében tartva a
közismert gömböt, a világgömböt. Önkénytelenül is az emberiség által átvészelt oly sok
kataklizmára gondoltam, melyek elől az emberek a barlangok mélyén kerestek mentsvárat,
biztos óvóhelyet.
Én a „Táltosok Barlangjá”-nak neveztem el ezt a helyet, mert úgy érzem, hogy ez illeti
meg, mint olyat, ahol az emberiség ősi múltját, magas tudását, emlékeit az utókor
részére megőrizték azok, akik – látva a kincsre s aranyra éhes spanyol gyilkosokat –
bölcs előrelátással az ősrégi óvóhely-barlangokba hordták mindezt, ami ily módon
elkerülte a rombolást napjainkig. Ezért gondoltam, hogy azok, akik így előre láttak
mindent, táltosok voltak, akik előre láthatták mindazt a szenvedést, ami az utóbbi
századokban népünkre itt és másutt rászakadt egy annyira, hogy a mai kor technológiájától
felfuvalkodott emberek még nemes nagy múltját is feledtetni igyekeztek. Ezek elfeledték,
hogy a mai nagyságukat a régi előzményeknek köszönhetik, amelyeket viszont a magyar
teremtett meg nekik....
A felfedezés során Móricz állítása szerint fényképfelvételek nem készültek. Az 1968-ban
felhozott tárgyak egy buenos-airesi páncélszekrényben pihennek. Azonban a
megtalálás körülményei nem lettek dokumentálva (érthető módon a szigorú titoktartás miatt)
így nem bizonyító erejűek. Az ún. Guillermo aranylemez hazánkban először Golenya
Ágnes honlapján volt látható. A lelet történetéről és rövid elemzéséről először a 2021-es