víznyelő aknája legyen a vadmadaraknak – mondta Schneider-
Jacoby. – A madarak pusztításához már nagyon értünk, most
már csak azt kellene kitalálni, hogyan tudjuk őket életben
tartani. Úgy tűnik, hogy pillanatnyilag a vadászati tilalom az
egyetlen hatásos módszer. Ha sikerül véget vetni a vadászatnak,
Albánia lesz a legjobb élettér a madarak számára egész
Európában. Az emberek azért fognak Karavastába
zarándokolni, hogy pihenő darvakat lássanak.
Mindazonáltal Albániában sem teljesen reménytelen a helyzet.
Úgy tűnik, hogy az új vadászok közül sokan megértették már,
hogy változásra van szükség; a környezettudatosabb iskolai
oktatás és a növekvő turizmusnak a romlatlan természeti
környezet iránti igénye is sokat tehet; a madárpopuláció pedig
gyorsan magához tér majd, ha a kormányzat betartatja a
törvényt. Amikor albán hobbivadász ismerősömet és a feleségét
elvittem Karavastába, és megmutattam nekik az egyetlen védett
tó kacsáit és gázlómadarait, az asszony büszkén kiáltott fel:
– Nem is tudtam, hogy nekünk ilyen madaraink is vannak!{4}
Albániától kissé délebbre már kevésbé reményteli a helyzet.
Akárcsak Albániában, a történelem és a politika Egyiptomban is
nagy ellensége a természetvédelemnek. Az ország névleg
csatlakozott számos, a madarak vadászatát szabályozó
nemzetközi egyezményhez, de az európai gyarmatosítók iránti
régi ellenszenv, amit csak súlyosbítanak az Izrael körüli
feszültségek, valamint a hagyományos muszlim kultúra és a