Jonathan Franzen - A világ végének vége

(BlackTrush) #1

Ettől a fiatalember még dühösebb lett, kivette a szatyrából a
hantmadarat, és feldobta a levegőbe, aztán meg a lilét is. Mind a
két madár vissza se nézve, rögtön csatlakozott néhány
fajtársához, melyek ott repdestek kissé távolabb a parton.
– Csak azért tettem – mondta a vadász dacosan –, hogy lássák,
milyen szótartó ember vagyok. – A két kis madáron együttvéve
sem volt több egy falatnyi húsnál, de a vadász elkeseredett
arckifejezésén láttam, hogy milyen nehezére esett elengedni
őket. Nagyon meg akarta volna tartani ezeket a madarakat –
még annál is jobban, mint ahogyan én ki akartam szabadítani
őket.


Mielőtt eljöttem volna Egyiptomból, néhány napot még beduin
sólyombefogókkal töltöttem a sivatagban. A sólyombefogás még
beduin mércével mérve is olyan embernek való csak, akinek
bőven van ráérő ideje. Némelyikük húsz éve űzi már ezt a
foglalkozást, de még nem fogott egyetlen kerecsensólymot vagy
vándorsólymot se, amiért pedig a dúsgazdag arab solymászokat
kiszolgáló madárkereskedők a legtöbbet fizetik. A
kerecsensólyom olyan ritka, hogy évente legfeljebb egy-két
tucat madarat fognak be, de az áruk olyan magas (egy jó
kerecsensólyom harmincötezer dollárnál is többet ér, és egy
vándorsólyomért is elkérnek legalább tizenötezret), hogy a
vadászok hajlandók akár heteket is eltölteni a sivatagban.
A sólyombefogás sok kisebb madár könyörtelen
feláldozásával jár. A galambokat kipányvázzák a homokba vert

Free download pdf