címekkel ellátott, egymást inkább költői, semmint narratív
logika szerint követő, viszonylag rövid bekezdések – abból ered,
hogy olyan témákat is képes kezelni, amelyeket a legtöbb író
feldolgozhatatlanul nagynak találna: atomjaira bontja magát, és
érzékleteit szétszórja a szélben.
Úgy tűnik, semmi sincs, ami Billt ne érdekelné. A
Szivárványos történetek egyik nagyszerű elbeszélésében,
melynek „A Kék túlnan” a címe, van egy Másik nevű szereplő,
aki a Golden Gate Parkban kiborít egy szemétládát, majd leltárt
készít a tartalmáról, néhány öreg, San Franciscó-i alkoholista
meggyilkolása után nyomozva, mivel azt gyanítja, hogy a
gyilkosságokat az ő másik énje követte el. A szemétláda
„boncolási jegyzőkönyve” két és fél oldalra rúg:
... három, részben összegyűrt budweiseres doboz, egy
doboz, amelyből Sanders ezredes kentuckyi rántott
csirkéjét fogyasztják (de immár megemésztett
állapotban van, tekintve a doboz tartalmát alkotó
mézszínű bélsárt) – az ürülék alatt egy kék nejlonzacskó
(amilyenben a NewYork Timest postázzák az
előfizetőknek), egy mogyorótörmelék állagú,
megkeményedett taknyos papír zsebkendő, egy
Continental joghurtosdoboz, az alján hajdani tartalma
vizenyőssé vált maradékával, amiben bab alakú, kövér
kukacok másznak...Egy tréfás lábjegyzetben a szerző még hozzáfűzi, hogy 1968.
november 13-án személyesen is átvizsgálta egy szemétláda
tartalmát, és hogy „nem kívánván visszaélni az olvasó