Jonathan Franzen - A világ végének vége

házasságuk úgy telt el, hogy szinte egyáltalán nem éltek
házaséletet, valószínűleg az ő szexuális tudatlanságának a
következménye volt, amiért Wharton kerek perec az anyját
okolta. Amennyire tudható, a férjén kívül csak egy kapcsolata
volt életében, egy bizonyos Morton Fullerton nevű, rejtőzködő
életet élő, biszexuális újságíróval és notórius csalóval. Wharton
akkor már a negyvenes évei vége felé járt, és szinte gyermeki
idealizmusa, valamint lángoló szenvedélye – amiről nagy
részletességgel számol be egy titkos naplóban, és Fullerton által
megőrzött leveleiben – egyszerre megrendítő és kissé zavarba
ejtő is, mint ahogy a jelek szerint ezt később már maga is így
érezhette.
Az apja, aki nyájas, de visszavonult életet élő ember volt,
meghalt Edith húszéves korában, alighanem az izgalmak
következtében, amelyek abból adódtak, hogy fényűző életet
biztosítson a feleségének. Wharton egész életében csak
rosszakat tudott mondani az anyjáról, és a két fivérével sem
volt jó viszonyban. Viszonylag kevés barátnője volt, a hozzá
fogható kaliberű nőírók közül pedig senkivel sem tartott baráti
viszonyt – ami egy újabb rossz pont a neve mellett –, ellenben
közeli és tartós barátságot ápolt számos sikeres férfival, például
Henry Jamesszel, Bernard Berensonnal és André Gide-del.
Közülük feltűnően sok homoszexuális volt, vagy legalábbis
megrögzött agglegény. Azokban az esetekben, amikor a
barátjának tekintett férfi nős volt, a feleségre Wharton
többnyire a legteljesebb közönnyel tekintett, ha ugyan nem
egyenesen féltékenyen.
Egyik korabeli kritikusának szellemesen csípős megállapítása