Jonathan Franzen - A világ végének vége

legkérlelhetetlenebb erőivel.
Lily vesztét azonban végül is nem a világ könyörtelensége
okozza, hanem a saját rossz döntései, az, hogy nem látja előre
tettei látszólag oly nyilvánvaló társadalmi következményeit. Ez
a hajlama a hibázásra szintén olyasmi, aminek tulajdonképpen
rokonszenvet kellene kiváltania. Mindenki tudja, milyen érzés,
amikor hibát követ el az ember, és hogy micsoda élvezet látni,
amikor más hibázik – például rosszul választ házastársat –,
végtére is az Oidipusztól a Middlemarchig éppen ettől olyan
érdekfeszítő a cselekmény. Wharton A vigasság házában azzal
fokozza ezt az élvezetet, hogy a hősnő, aki minden tekintetben
feleségnek való, egyenesen azt a hibát követi el, hogy
túlságosan is tart attól, hogy netán rosszul megy férjhez. Lily a
döntő pillanatban mindig újra meg újra elpuskázza az
alkalmakat, amikor a szépségét anyagi biztonságra, vagy
legalább a boldogság esélyére válthatná.
Nem ismerek még egy regényt, amely annyira a női szépség
körül forogna, mint A vigasság háza. Az, hogy Wharton, aki
tökéletesen beszélt németül, álnokul szakállt ragaszt – a Bart
németül szakáll – liliom szépségű hősnőjére, azokra a nemi
szerepcserékre utal, melyek révén a szerző megpróbálta
élhetővé tenni a maga nem épp könnyű életét, és egyszersmind
megírhatóvá a magánéletét, de utal ezenkívül más inverziókra
is, mint például arra, hogy Lilyt olyan szépséggel ruházza fel,
amivel maga nem rendelkezett, a pénzt viszont, amivel ezzel
szemben rendelkezett, megtagadja tőle. A regényt akár akképp
is olvashatjuk, mint Wharton próbálkozását, hogy mintegy
belülről megértse a szépséget, és rokonszenvessé tegye, vagy