tulajdonosuk mellett álló bőröndöket, kezdtem magam úgy
érezni, mint az a madarász, aki mindenféle-fajta madarat lát,
épp csak azt az egyet nem, amelyre szeretne rábukkanni. Akkor
elhaladtunk egy másik büfé mellett, ahol cseppet sem gusztusos
sütemények voltak kirakva, hirtelen az eszembe jutott, hogy
hiszen én voltam már ennél a pultnál, és hosszú tépelődés
közben meg is próbáltam kiválasztani magamnak egy muffint,
amely talán még megfelelne a kívánalmaknak. És a muffinok
sora előtt, egykedvűen, senki figyelmét sem felkeltve, s anélkül,
hogy lecsaptak volna rá a biztonsági őrök, holott immár húsz
perc is eltelhetett, szépen ott állt az én Victorinoxom.
Utazásom célja egyszerű volt: a rendelkezésemre álló hét nap
alatt látni akartam a Nagy-Antillák, illetve a Kis-Antillák egy-egy
szigete minden egyes endemikus madárfaját. Egy sziget
endemikus (azaz a világon másutt sehol sem előforduló)
madarai különösen érdekesek az olyan madarászok számára,
akik listát vezetnek az általuk megfigyelt vagy látott
madárfajokról. Ha bármelyik szigeten valami okból
lemaradunk egy bizonyos endemikus fajról, akkor arról
valószínűleg örökre lemondhatunk, részben azért, mert annyi
jó hely van még a világon, ahová érdemes elmenni madárlesre,
de részben azért is, mert a karibi szigetek endemikus fajai közül
sok eléggé fenyegetett helyzetben van, és csak egyre nehezebb
lesz rábukkanni egy-egy példányra. Ha lett volna rá két hetem,
bízvást remélhettem volna, hogy látni fogom Jamaica