Jonathan Franzen - A világ végének vége

–  Undorodnak minden csúszómászótól – mondta. – Ha
meglátnak egy kígyót, rögtön lecsapják a fejét. A gyíkokat meg
lefújják rovarirtóval. Meg vannak róla győződve, hogy minden
krokodil rájuk vadászik. – Úgy véli továbbá, hogy az utóbbi
időben letelepedett sok kínai üzletember miatt tovább romlott a
helyzet. – A jamaicaiak csak irtották a krokodilokat – mondta –,
de a kínaiak meg is eszik őket. Van egy ismerősöm, egy
kutatóbiológus, aki egy part menti, sós vizű tavacska élővilágát
tanulmányozta, aztán egy szép napon egy kínait talált a víznél,
aki a késével minden élőlényt lefeszegetett a kövekről, és
mindjárt meg is ette őket. Az ismerősöm szabályosan sírva
fakadt – kereshetett magának egy másik tavat.
Említettem már, hogy a nagy bennszülött lakossággal
rendelkező dél-amerikai országok környezetvédelem
tekintetében jobban teljesítenek, mint azok, amelyekben a
lakosság többsége bevándorlók leszármazottja, mint például
Chile, és Ricardo szerint Jamaica ebben inkább Chilére hasonlít.
– A jamaicaiakat rabszolgaként hurcolták be ide – mondta. – A
természettel való kapcsolatukat már a rabszolgahajón
elveszítették. Csak a könnyű pénzkereset érdekli őket. De még
száz dollárt sem kapnak egy lelőtt papagájért. Miközben a
papagáj sokkal többet ér az erdőben, ahol turistáknak lehet
mutogatni. Az orvvadászok azonban akár még egy fát is
képesek kivágni, hogy hozzáférjenek a papagájfészekhez, ami
azért katasztrofális a papagájokra nézve, mert az öreg fák
üregeiben fészkelnek. Ugyanez a helyzet a tengeri teknőcökkel:
mi értelme leölni egy nőstényt, amely száz meg száz tojást fog
rakni? Vagy a homárral: mire jó leölni egy petékkel teli