hogy osztozzanak meg a tenger gyümölcsein a madarakkal –
csak a faralloni lummák több mint ötvenezer tonna halat
fogyasztanak el nyaranta –, a lummák természetvédelmi
státusza nem etikai és nem is esztétikai kérdés. A Warzybok
által tanulmányozott madarak olyanok, mint egy légi
megfigyelő szolgálat, eleven kutató drónok, melyek szemmel
tartják a halászati területeket. Sok ezer négyzetkilométernyi
vízfelületet pásztáznak végig, és mindig tévedhetetlenül
rátalálnak a táplálékukra. Csak a távcsövével és a
jegyzetfüzetével felszerelkezve, Warzybok pontosabb adatokkal
rendelkezik a szardella- és álsügérállományról, mint a
kaliforniai állami halászati felügyelet, amely sokkal nagyobb
költséggel, hajókkal dolgozik.
A faralloni lummák a szerencsés madarak közé tartoznak.
Sikerült átvészelniük a tengeri madarakat pusztító csapások
többségét, és még a hasznosságuk mellett is szólnak érvek.
Máshol a Földön az elmúlt hatvan év alatt a tengeri madarak
populációja a becslések szerint hetven százalékkal csökkent. Ez
az adat valójában még annál is szörnyűbb, mint amilyennek
tűnik, mivel a tengeri madarak fajainak aránytalanul nagy
részét immár a kipusztulás fenyegeti. A világ mintegy 350
tengeri madárfajának nagyobb hányada szerepel a
veszélyeztetett vagy kipusztulás előtt álló fajok listáján, mint
bármely más madárcsoportnak. Persze megvan a maguk baja a
papagájoknak is, de nekik legalább sok rajongójuk is van. A