Jonathan Franzen - A világ végének vége

A legnagyobb veszélyt azonban a behurcolt ragadozók
jelentik a tengeri madarakra: patkányok, macskák és egerek
lepik el a szigeteket, melyeken költenek. Ez a rossz hír. A jó hír
ezzel szemben az, hogy az invazív fajok problémája kezelhető.
Az Island Conservation nevű kaliforniai nonprofit szervezet
például kifejlesztett egy helikopteres térinformatikai módszert,
melynek segítségével kizárólag emlősökre ható mérgezett
csalétekkel irtják a ragadozókat. Az állatbarátok alkalmasint
elítélik a kis szőrös emlősök tömeges elpusztítását, az ember
azonban nagyobb felelősséget visel azoknak a fajoknak a
sorsáért, melyeket az általa akaratlanul behurcolt ragadozók
miatt most a kipusztulás fenyeget.
Az eddigi legnagyobb rágcsálóirtási akciót a South Georgia
Heritage Trust szervezte. Az Antarktiszi-félszigettől ezerkétszáz
kilométerre elterülő Déli-Georgia szigete legalább
harmincmillió tengeri madár költőhelye; ha nem lennének rajta
patkányok és egerek, akár háromszor ennyi madarat is
befogadhatna. 2011 és 2015 között több mint tízmillió dolláros
költséggel, három helikopter végigpásztázta Déli-Georgia
minden jégmentes négyzetcentiméterét, és megszórta
mérgezett csalétekkel. 2015 óta nem láttak eleven patkányt vagy
egeret a félszigeten.
Hasonló akciót terveznek most Gough szigetén 2019-ben, és a
Dél-Afrikához tartozó Marion-szigeten, 2020-ban. Marionra a
bálna- és fókavadászhajók hurcolták be az egereket még a
tizenkilencedik században. Aztán a dél-afrikai hatóságok a 40-es
években macskákat telepítettek a szigetre, hogy féken tartsák a
rágcsálók szaporodását. Csakhogy a macskák hamar elvadultak,