Jonathan Franzen - A világ végének vége

pénzügyeire, de még az is lehet, hogy közben le volt nyűgözve a
zseniálisan kigondolt és hibátlanul kivitelezett tervtől, vagy
éppenséggel el volt ragadtatva csak magától a látványosságtól.
Nem számított, hogy egyes palesztinok esetleg örömtáncot
járnak az utcán. Azt mindenesetre egészen biztosra vehette az
ember, hogy a halál virtuózai, akik ezt a támadást kitervelték,
most ujjongva ünneplik a tornyok ledőlésének elborzasztó
szépségét. Évekig tartó álmodozás, munka és reménykedés után
most olyan elemi erejű elégtételt érezhettek, amiért addig még
fohászkodni sem merészeltek. A boldog művészek némelyike
ezalatt alighanem a romokban heverő Afganisztánban rejtőzött,
ahol a várható élettartam alig negyven év. Abban a világban
nem lehet úgy végigsétálni egy bazáron, hogy ne találkozzunk
olyan férfiakkal és gyerekekkel, akiknek hiányzik valamelyik
végtagjuk.
Ezenközben én ebben a másik világban, ahol örök időkre
megcsonkították Manhattan sziluettjét, ahol a Pentagon mellett
heverő üszkös roncs Kabulra emlékeztet, megpróbálok
elképzelni valami olyasmit, amit pedig egyáltalán nem akarok
elképzelni: azt a jelenetet, amely a gépben a becsapódás előtti
utolsó pillanatban lejátszódott. A pilótafülkében a terrorista
hálaimát mond Allahnak, abban a reményben, hogy majd
rögvest átkerül a túlvilágra, ahol hurik várják, hogy
megjutalmazzák a dicső tettért, amit végrehajtott. A gép
fedélzetén meg ezalatt reszketve összekuporodott amerikaiak
jajgatnak, és közülük nyilván sokan a maguk istenéhez
imádkoznak a homlokegyenest ellenkező végkifejletért. Aztán
egy pillanat múlva géprabló és túszai számára egyaránt véget ér