amit Gail a college-ban töltött, egy kis megkönnyebbülést
hozott, de miután visszatért a keleti partra, és Williamsburgben
kezdett dolgozni, Fran kettőzött buzgalommal igyekezett
beleártani magát a lánya életébe.
Közben Walt már látta, hogy valami nagyon félrecsúszott;
hogy Gail megőrül az anyjától, de nem tudja, hogyan
szabaduljon meg tőle. 1976 augusztusának elején Walt már
annyira el volt keseredve, hogy rászánta magát az egyetlen
lépésre, amit megtehetett. Bejelentette Frannek, hogy
visszamegy Minnesotába, szeretett Chisholmjába, és nem is
hajlandó visszatérni hozzá – inkább elválik –, ha Fran továbbra
is olyan mániákusan csüng Gailen. Aztán berakta a holmiját egy
sporttáskába, beült a kocsiba, és elment Minnesotába. Akkor is
Chisholmban volt, amikor tíz nappal később Gail éjnek idején,
és szakadó esőben nekivágott az útnak, át West Virginián. Gail
akkor már tudta, mondta Walt, hogy ő szakított az anyjával. Ő
maga mondta meg neki.
Idáig mesélte Walt a történetet, aztán más dolgokról kezdtünk
beszélni – arról, hogy szeretne találni magának egy barátnőt a
lakópark lakói közt, és hogy emiatt nincsen lelkiismeret-
furdalása, hiszen anyám már nem él, Fran meg abban a
szeretetotthonban van, meg arról, hogy egy kicsit aggódik, nem
találják-e majd őt, aki végtére is falusi gyerek, túlságosan is
faragatlannak a lakóparkban lakó finom, elegáns úrinők.
Eltöprengtem, hogy azért hagyta-e el a történet végét, mert
magától értetődött, hogy mi történt: a West Virginia-i baleset
után, ami olyan szétbogozhatatlanul összefonódott az ő
minnesotai futásával, és miután Fran elvesztette azt az egyetlen
blacktrush
(BlackTrush)
#1