hallatja egyszerre a messzi távolban.
A huszadik században az emberiség nagy szívességet tett a
pingvineknek azzal, hogy olyan nagyon megritkította a
bálnákat és fókákat, amelyekkel az élelemért versengenek. A
pingvinpopuláció megnőtt, Déli-Georgia pedig még
vendégváróbb is lett az utóbbi időben, mert a gleccserek gyors
visszahúzódásával több lett a fészkelésre alkalmas föld.
Könnyen lehet azonban, hogy az ajándék, amit a pingvinek az
embertől kaptak, rövid életűnek bizonyul. Ha a klímaváltozás
hatására tovább savasodnak a világtengerek, a víz eléri azt a
pH-értéket, amelynél a tengerben élő gerinctelenek már nem
tudnak majd kagylóhéjat növeszteni, márpedig ezek egyike, a
krill, sok pingvinfajnak legfőbb tápláléka. A klímaváltozás
továbbá gyorsan csökkenti az Antarktiszi-félszigetet körülvevő
jeget, amelyen a krill téli táplálékául szolgáló algák tenyésznek,
és amely mind ez ideig megóvta a krillt a nagyarányú
kereskedelmi hasznosítástól. Elképzelhető, hogy rövidesen
szupertanker méretű úszó gyárak jelennek meg az antarktiszi
partoknál Kínából, Norvégiából, Dél-Koreából, hogy
felporszívózzák azt az élelmet, amin nemcsak a pingvinek, de a
bálnák és a fókák is élnek.
A krill kisujj méretű, rózsaszínű, páncélos állatka – vagyis egy
kis rák. Antarktiszi össztömegüket nehéz megbecsülni, de
ötszázmillió tonnát szokás emlegetni, ami azt jelenti, hogy
alighanem ez a faj adja a világ legnagyobb biomassza-
állományát. A pingvinek balszerencséjére, sok országban az
emberek is kiváló eledelnek tekintik (az íze állítólag
megszokható), sőt nemcsak maguk fogyasztják, hanem állati
blacktrush
(BlackTrush)
#1