GYALOGÁTKELŐ
Az ember, mint faj, állítólag arra van programozva, hogy rövid
távon gondolkodjék, és a távoli jövővel, amely talán soha el sem
következik, egyáltalában ne is foglalkozzék; azok a tervezők,
akik kitalálják, hogy milyen feliratokat kell felfesteni az
utcakőre, kétségkívül így gondolkodnak. A jelek szerint abból
indulnak ki, hogy vezetés közben az ember mereven egy, a
motorháztető előtti pontra függeszti a tekintetét. És közben azt
mondja magában: Hoppá, ez itt egy GYALOGOS ... aztán, hogy
Hűha, most egy ÁTKELŐ jön ... majd – nos, a továbbiakban már
kissé összezavarodnak a dolgok, mert ha az ember valóban csak
ilyen rövid távra lát előre, akkor hogyan veszi észre
egyáltalában a gyalogost, aki átkelni készül az úton? Rejtély.
Amikor az autóvezetést tanuljuk, az oktató arra int, hogy
mindig messze előretekintve vezessünk. Ám ha az ember
meglát egy feliratot a távolban, és szokás szerint felülről lefelé
haladva elolvassa, hogy BUSZMEGÁLLÓ, bizony nagy hibát
követ el. Mert a megállóból dühödten kikanyarodó busz eleve
arra számít, hogy az autós elsőbbséget fog adni neki. Csak a
legostobább autóvezető fog a feliratból értesülni róla, hogy
elsőbbséget kell adnia. Aki életben akar maradni ebben a
modern világban, amelyben nemcsak a közlekedéstevezők, de
az egész uralkodó politikai és gazdasági rendszer is a
rövidlátást jutalmazza, az tanuljon meg úgy gondolkodni, mint