Jonathan Franzen - A világ végének vége

előző évben fészkelt.
A madarak nem szőrösek és ölelgetnivalók, mégis sok
tekintetben jobban hasonlítanak ránk, mint az emlősök. Például
komplikált szerkezetű lakhelyeket építenek maguknak,
melyekben utódokat nevelnek. Hosszú téli vakációra mennek
melegebb éghajlatra. A kakadu kifejezetten okos madár, és
olyan feladatokat is meg tud oldani, amelyek egy csimpánzt is
próbára tennének, a varjak pedig szeretnek játszani. (Érdemes
megkeresni a YouTube-on azt az orosz videót, amelyen egy
varjú egy havas háztetőn leszánkázik egy műanyag doboztetőn,
majd a tetővel a csőrében visszarepül a háztetőre, hogy aztán
újra lecsússzon rajta.) És ne feledkezzünk meg az énekről sem,
amivel a madarak, akárcsak mi magunk, teledalolják a világot.
Európa elővárosaiban fülemülék trilláznak, Quito belvárosában
rigók fütyülnek, Csengduban álszajkók. A cinegéknek egész
bonyolult nyelvük van az egymással való érintkezésre, de
nemcsak egymás közt kommunikálnak, hanem a környéken élő
más madarakkal is, hogy nem kell-e ragadozóktól tartani. Kelet-
Ausztráliában egyes lantftarkú madarak olyan dallamot
énekelnek, amelyet az őseik alighanem egy furulyázó telepestől
tanulhattak el, száz évvel ezelőtt. Ha túlságosan sok fényképet
készítünk egy lantfarkú madárról, a fényképezőgépünk
kattanását is megtanulja, és felveszi a repertoárjába.
A madarak azonban olyasmit is tudnak, amit mi hiába
szeretnénk utánozni, csak álmunkban vagyunk rá lépesek: a
madarak tudnak repülni. A sas könnyedén száll fel a magasba a
meleg légáramlatokkal; a kolibri meg tud állni a levegőben; a
fürj egy szempillantás alatt röppen fel a légbe. A madarak