Jonathan Franzen - A világ végének vége

amikor sok millió ember élete és megélhetése forog kockán –,
hogy néhány ezer poszáta nekirepül egy stadion üvegfalának?
A kérdés megválaszolásához le kell szögeznünk, hogy a
globális felmelegedés ma már befejezett tény. Mindazonáltal
még a vízszintemelkedéstől és aszálytól leginkább fenyegetett
országok, és az alternatív energiaforrások használatát a
legfőképpen szorgalmazó államok, valamint egyetlen államfő
sem kötelezte még el magát amellett, hogy ne termeljünk ki
minden gramm szenet és minden csepp kőolajat. Márpedig
ilyen elkötelezettség nélkül az „alternatív” csak „pótlólagost”
jelent – a katasztrófa elodázását, és nem a megelőzését. A Föld a
mai állapotában a leginkább rákos betegre emlékeztet.
Választhatunk aközött, hogy agresszív kezelést alkalmazunk-e,
vízi erőműveket építve minden folyóra, elcsúfítva minden tájat
a bioüzemanyag-termeléssel, naperőművekkel és
szélturbinákkal, hogy ezáltal nyerjünk néhány évet, amikor
majd némileg mérsékeltebben nő a hőmérséklet. Vagy
választhatunk olyan gyógymódot, amely jobb életminőséget
biztosít, és úgy küzd a kór ellen, hogy közben mégis megőrzi
azokat a területeket, ahol egyelőre még kitartanak vadon élő
állatok, aminek persze az lesz az ára, hogy kissé siettetjük az
emberiségre váró katasztrófa bekövetkeztét. Az utóbbi
gyógymódnak az a nagy előnye, hogy ha egyszer, valamilyen
csoda folytán valóban megszületik a fúziós energia, vagy ha a
világ népességének a fogyasztása és a lélekszámának a
növekedése valamikor mégiscsak megáll, még mindig
rendelkezünk majd megvédeni való, érintetlen
ökoszisztémákkal.