Jonathan Franzen - A világ végének vége

Turkle már nem vonja le. Amikor elmondja, hogy Steve Jobs a
vacsoraasztalnál betiltotta a tabletek és okostelefonok
használatát, és arra biztatta a családját, hogy ehelyett inkább
könyvekről meg történelemről beszélgessenek, vagy amikor
arra hivatkozik, hogy mit mondott Mozart, Kafka és Picasso a
zavartalan magány hasznosságáról, a legkiválóbbak szokásairól
beszél. És valóban, az a család, amely eléggé jómódú ahhoz,
hogy megvásárolja és el is olvassa Turkle legújabb könyvét,
bízvást megtanulhatja belőle, hogy korlátoznia kell technológiai
kitettségét, miáltal alkalmasint még nagyobb jómódra fog szert
tenni. De mi lesz azokkal a tömegekkel, amelyek olyan mohók,
vagy épp annyira magányosak, hogy nem képesek ellenállni a
technika csábításának, netán olyan szegények, vagy annyira
kizsigereli őket a munka, hogy beszippantja őket az ördögi kör.
A The World Beyond Your Headben Matthew Crawford
szembeállítja a „proli” repülőterek várócsarnokainak világát –
melyet elöntenek a reklámok, és amelyekben mindenfelé
csábító képernyők villognak – a business class mindenféle
reklámtól mentes, csendes várótermeinek a világával. „A
termékeny gondolatok megszületéséhez, melyek révén a
repülőtereken eltöltött tétlen órák is hasznot hajthatnak az
embernek, csend kívántatik. Miközben a többiek, a proli
várócsarnokok (vagy buszvégállomások) népének agyát meg
akár kimeríthetetlen nyersanyagforrásnak is tekinthetjük –
vagy épp vásárlóerő-tartaléknak.” A digitális technológia
korántsem semleges. Az a fiatal, aki nem tud, vagy nem akar
egyedül maradni, a családjával beszélgetni, a barátaival tölteni
az idejét, meghallgatni egy előadást, vagy munka közben sem