Elképzelhető, hogy amikor először végezzük ezt a gyakorlatot, egy
kicsivel nagyobb erővel kell az izmainkra hatni ahhoz, hogy érezzük őket, a
cél azonban az, hogy éppen csak annyira szorítsuk őket, hogy érezzük a
létezésüket. Tehát miközben észleljük és szorítjuk testünknek ezeket a
részeit, szép lassan felfedezzük az érzéseink tárhelyét és határát.
Ne felejtsük el, hogy bármennyi időt rászánhatunk a testünk egyes
részeire, mert a cél az, hogy újra fölfedezzük őket, és azt, ahogy ezek a
részek lényünk összes többi részéhez kapcsolódnak.
Ahogyan a bőrkopogtatós gyakorlatnál, most is hasznos lehet
elismételni magunknak azokat az állításokat, amelyeket a különböző
testrészeinknél használtunk. Lassan, önmagunk iránti együttérzéssel
mondjuk ki az állításokat, miközben érezzük minden egyes izmunkat és azt,
ahogyan a testünk többi részéhez kapcsolódnak. Hasznos lehet megnevezni
akár az adott izom feladatát is, miközben megszorítjuk. Hozzátehetjük
például, hogy: „Ez a lábszárizmom; neki köszönhetem, hogy szilárdan
megvethetem a lábamat; és hogy gyorsan tudok futni.”
Bár már akkor is jelentős változásokat tapasztalhatunk, ha csupán
egyszer végezzük el ezt a gyakorlatsort, jótékony hatását úgy tudja igazán
kifejteni, ha rendszeresen és idővel egyre tudatosabban, egyre
magabiztosabban végezzük. A hatékonyságát azzal is növelhetjük, ha
együtt végezzük a program többi gyakorlatsorával.
Ezeknek a gyakorlatoknak köszönhetően úgy fogunk tekinteni a
testünkre, mint a tárolónkra, és bátrabban barátkozunk meg azokkal a
kellemetlen érzetekkel és érzésekkel, amelyeket korábban leválasztottunk
az élményeinkről.
A második lépés – Földelés és kiegyensúlyozás
Előkészületek
A trauma elválaszt minket a testünktől. Ezzel már foglalkoztunk.
Amikor szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, hogy a szerelmünk levett
minket a lábunkról. A trauma viszont kirúgja alólunk a lábunkat. A földelés
és a kiegyensúlyozás, mint látni fogjuk, újra összekapcsol minket a
testünkben meglevő, velünk született erőforrásokkal. Fontos, hogy újra
megtaláljuk a kapcsolatot a földdel és a testünk súlypontjával, azzal a
hellyel, ahol a cselekvés és az érzés ered. A trauma ezeket a funkciókat is