és megismerni önmagunkat. Olyannyira szerves részét képezi az emberi
létezés élményének, hogy magától értetődőnek tekintjük, néha észre sem
vesszük, amíg tudatosan oda nem figyelünk rá. Ha sikerült
megtapasztalnunk állandóan változó minőségét, és rákapcsolódnunk erre a
folyamatos áramlásra, akkor lassan magunk mögött hagyjuk a traumát, és
visszatérünk az életbe.
Az érzetek jellemzése és követése. Mielőtt belekezdünk a negyedik
lépés gyakorlataiba, szeretném, ha azoknak a szavaknak is szentelnénk egy
kis figyelmet, amelyekkel az állapotunkat kifejezzük. Ez abban fog segíteni,
hogy a testi érzeteinket pontosabban azonosíthassuk és írhassuk le.
Ha megkérdezik tőlünk, hogy vagyunk, legtöbbször homályos választ
adunk, például, hogy „jól vagyok” vagy hogy „nem túl jól”.
De most ezt a kérdést tegyük föl magunknak: „Milyen érzettel hozza a
tudomásomra a testem, hogy jól érzem magam?” Valószínűleg bővebb
információhoz jutunk: „Nehéznek érzem a fejemet. Bizsereg a bal vállam.
És meleg a kezem.”
A félelem gyakran úgy nyilvánul meg, hogy vadul kalapál a szívünk
vagy gombócot érzünk a gyomrunkban. Ugye, hogy mennyivel konkrétabb
ez a leírás, mennyivel jobban kapcsolódik a testünkhöz? Eleinte talán az
lesz a benyomásunk, hogy ez egy egészen más nyelv, de némi gyakorlással
bele fogunk jönni.
Álljon itt néhány hasznos szó, amelyek kapóra jöhetnek, amikor a testi
érzeteinket jellemezzük:
sűrű
kifulladt
émelygős
nehéz
cseppfolyós
kóválygó
tágas
fájdalmas