Az érzelmeink is alakítják az átélt érzetet, noha kisebb szerephez
jutnak, mint sokan gondolják. A szomorúság, a harag, a félelem, az undor,
az öröm intenzív és egyértelmű. Az efféle érzelmek száma véges, s ezek
könnyen felismerhetők és megnevezhetők. Az átélt érzettel más a helyzet.
Az átélt érzet folyamatosan változó árnyalatok egészen bonyolult
kavalkádja. Az általunk megtapasztalt érzések általában jóval gazdagabbak,
sokrétűbbek és bonyolultabbak annál, hogysem könnyen szavakba
önthetnénk őket.
Olvassuk el az alábbi mondatokat, és képzeljük el, mennyivel többet
érzünk, amikor a valóságban átéljük ezeket a helyzeteket, mint amennyit el
tudunk belőle mesélni:
- Káprázatosan ragyogó alpesi hegycsúcsot látunk.
- Elnézzük a nyári égbolt kék tengerén úszó puha fehér pamacsokat.
- Focimeccsen vagyunk, és lecsöpögtetjük mustárral az ingünket.
- A tenger hullámai megtörnek a part menti sziklákon, és vízpermetet
szórnak ránk. - Megérintjük a harmatcseppet egy nyíló rózsán vagy egy fűszálon.
- Egy Brahms-művet hallgatunk.
- Hallgatjuk, ahogy egy színes népviseletbe öltözött gyerekkórus
népdalokat énekel. - Egy földúton baktatunk.
- Élvezetes beszélgetést folytatunk egy barátunkkal.
Elképzelhető, hogy érzelmek nélkül teljen el egy napunk, de hogy átélt
érzet nélkül éljük le az életünket, az nemcsak elképzelhetetlen, hanem
egyenesen lehetetlen. Az átélt érzet nélküli élet a létezés legalapvetőbb
tapasztalatának mond ellent.
Az átélt érzet néha bizonytalan, gyakran összetett, és folyamatosan
átalakul. Változik az intenzitása és az egyértelműsége is, mert így válik
lehetővé, hogy nézőpontot válthassunk. Nemcsak a folyamatot mutatja meg
nekünk, hanem azt is, hogy mi szükséges a változáshoz. Az átélt érzet révén
vagyunk képesek mozogni, új információt szerezni, másokhoz kapcsolódni