maradványait. Ez jellemzően úgy szokott zajlani, hogy a felnőtt elmeséli,
hogy szerinte mi történt, majd megkéri a gyermeket, hogy egészítse ki az
elhangzottakat. Néha az a legjobb, ha más nevet adunk a történetben
szereplő gyermeknek. Ezzel elérhetjük, hogy a gyermek távolságot tudjon
tartani az eseménytől, amire eleinte nagy szüksége van. Az is segíthet, ha
újra megismertetjük olyan hétköznapi tárgyakkal vagy élményekkel,
amelyek „terheltek” lettek, mert valamiképpen a felkavaró eseményre
emlékeztetik a gyermeket.
Egy autóbaleset után például bevihetjük a nappaliba a csecsemő vagy a
kisgyermek autósülését. Karunkban a csecsemővel vagy a kisgyermeket
kézen fogva lassan induljunk el az ülés felé, végül pedig ültessük bele.
Lassan haladjunk. Ügyeljünk rá, hogy kis lépésekben haladjunk, és
figyeljünk az olyan válaszokra, mint a megdermedés, az elfordulás, a légzés
visszatartása vagy a szívverés ütemének változása. Mindig a fentebb
bemutatott gyengéd módszert alkalmazzuk, valahányszor a került vagy
félelmet keltő témához közelítünk. A lényeg az, hogy a tempó összhangban
legyen a gyermek igényeivel, és ne szabaduljon föl egyszerre túl sok
energia vagy érzelem. Onnan tudhatjuk, ha egyszerre túl sok energia vagy
érzelem szabadult föl, hogy a gyermek egyre feldúltabbnak látszik. Ilyenkor
gyengéd szavakkal, érintéssel, öleléssel vagy ringatással nyugtassuk meg.
Gyógyítsunk játékkal. Bábokkal, babákkal vagy miniatűr
játékfigurákkal szintén megállapíthatjuk, hogy vannak-e traumára utaló
jelek, és a segítségükkel túljuthat rajtuk a gyermek. Ha például a gyermek
fizikai teste felépült egy műtét után, adjunk neki miniatűr ágyat és
játékfigurákat, amelyek között van gyerek, anya, apa, orvos és ápolónő, és
ezekkel játsszon. Jól figyeljük meg a reakcióit. A fejezetben tanult ötletek
felhasználásával finoman vezessük rá a gyermeket, hogyan érzékelheti a
teste reakcióit, és hogyan szabadulhat meg a kellemetlen érzésektől.
Honnan tudhatom, hogy a gyermekemet trauma érte?
Bármilyen szokatlan viselkedés, amely nem sokkal egy rendkívül
ijesztő esemény vagy (főképp altatással járó) orvosi beavatkozás után
kezdődik, arra utalhat, hogy a gyermek traumát szenvedett el. A kényszeres,
ismétlődő tevékenységek – például, ha egy játék autót újra meg újra