Sajnos kevés szakember van tisztában a trauma mibenlétével, illetve
azzal, hogy milyen tartós és mélyreható következményekkel járhatnak ezek
a beavatkozások. Noha az egészségügyi szakszemélyzet általában a szívén
viseli a gyermek jóllétét, lehet, hogy több információra van szükségük
tőlünk, a szolgáltatások igénybe vevőjétől.
Hogyan segítsünk a traumatizált gyermeknek?
Ha gyermekünk traumatikus eseményt élt át, az alábbi lépésekkel
segíthetjük a trauma feldolgozásában:
Összpontosítsunk a saját reakcióinkra. Ha nem fenyeget közvetlen
veszély, figyeljük egy kis ideig a saját élettani és érzelmi válaszainkat, amíg
mi magunk meg nem nyugodtunk, és viszonylag higgadtan tudjuk kezelni a
helyzetet.
Figyeljünk a gyermek testi reakcióira és szavaira. Fogadjuk el a
gyermek testi válaszait, ne állítsuk le a remegését, a rázkódását és a sírását,
amelyek természetes velejárói a sokkból való kilábalásnak.
Támogassuk ezeket a reakciókat. Elfogadásunkat szavakkal és/vagy
érintéssel juttathatjuk kifejezésre. Például tegyük egyik kezünket a gyerek
vállára, karjára vagy a hátára. Megnyugtató hangon mondjunk néhány szót,
például: „Minden rendben van”, „Rendben van, hogy sírsz (dühös vagy
stb.)”, vagy „Nem baj, ha reszketsz”.
Tudassuk a gyerekkel, hogy számíthat ránk. Miután a remegés, a
rázkódás vagy a sírás abbamaradt, tudassuk a gyermekkel, hogy bármit
érez, az rendben van, és ott maradunk vele, meghallgatjuk. Álljunk ellen a
kísértésnek, és ne mondjunk neki olyasmiket, hogy ne féljen, ne legyen
szomorú, ne legyen dühös, ne legyen zavarban, ne legyen bűntudata, vagy
ne szégyenkezzen csak azért, hogy mi jobban érezzük magunkat. Bízzunk
benne, hogy a gyerek a mi támogatásunkkal és a saját énereje segítségével
túljut majd ezeken az érzéseken.
Később térjünk vissza az élményre. Amikor egy korábbi élmény
nyomán kialakult tüneteken segítünk túljutni a gyereknek, rajzolással,
meséléssel és játékkal mozdíthatjuk meg az esetleg elakadt traumaenergia