A háborús héják dalai
Kuba, a 7,5 millió lakosú szigetország, amely a cukornád-ültetvényekről, a szivarokról és a
kaszinókról volt ismert, mielőtt a Fidel Castro vezette forradalmi erők 1959-ben
megdöntötték az Egyesült Államok által támogatott diktátor, Fulgencio Batista
hatalmát, ismeretlen csatatérnek tűnhetett ahhoz, hogy Washington és Moszkva
majdnem termonukleáris csapást mérjen egymásra. Tekintettel azonban az Egyesült
Államokhoz való közelségére, Castro amerikai tulajdonban lévő vagyontárgyak lefoglalására
és Washington hidegháborús "dominóelméletére" a kommunizmus terjedéséről, könnyen
érthető, hogy miért volt ilyen nagy a tét.
Fidel Castro, aki 2008-ig kormányozta Kubát, majd 2016-ban meghalt, vitathatatlanul éppen
az a fajta kistestvér volt, aki képes volt konfliktust szítani a szomszédságában. Állítólag ő
rendelte el egy amerikai U- 2 - es kémrepülőgép lelövését az 1962 októberi válság
csúcspontján, és még azután is, hogy Hruscsov és Kennedy megegyezett a konfliktus
lezárását célzó megállapodásban - amely magában foglalta az USA garanciáját a Kuba
elleni invázióra és egy nem hivatalos ígéretet a Törökországban lévő Jupiter-rakéták
eltávolítására -, a generalisszimusz nukleáris első csapást követelt Washington
ellen. Castro azt is megtagadta, hogy az USA által a megállapodás lezárásához követelt
ellenőrző intézkedéseket engedélyezze, ami a szovjet hajók megalázó ellenőrzéséhez
vezetett a tengeren a rakéták hazaszállítására induló szovjet hajókon.
John F. Kennedy és Nyikita Hruscsov. © Universal History Archive/Universal Images