Az amerikai oldalon is rengeteg háborús héja vagy sólyom volt. Curtis LeMay amerikai
légierő tábornok, aki egyszer elismerte, hogy háborús bűnösként állt volna bíróság elé, ha
az USA veszít Japán ellen a második világháborúban, nem volt elégedett Kennedy Kubát
blokád alá vevő tervével.
Azt tanácsolta a főparancsnoknak, hogy az amerikai haditengerészet és a Stratégiai Légierő
Parancsnokság bevetésével vegyék körül a szigetországot, és ha szükséges, "süssék
meg". Amerika "legnagyobb vereségének" tartotta, amikor Kennedy és Hruscsov
békés megoldásról tárgyalt. Miközben a békeszerződés megszületett, LeMay
másnapra támadást követelt Kuba ellen.
A válság során több olyan incidens is történt, amely pusztító eseményláncot
indíthatott volna el. Akkoriban az amerikai stratégiai légi parancsnokság először került
DEFCON 2 státuszba.
Ezért volt két amerikai F- 102 - es elfogó repülőgép nukleáris töltetű rakétákkal
felfegyverkezve, amikor október 27-én kirepültek, hogy elkísérjenek egy U- 2 - es
repülőgépet, amely eltűnt az Északi-sark feletti légi mintavétel során.
A kémrepülőgép szovjet légtérbe tévedt, ami tragikusan pánikszerű válaszlépéseket
válthatott volna ki.
Hruscsov később megjegyezte, hogy a gépet összetéveszthették volna egy amerikai
atombombával, "ami végzetes lépésre sarkallhatott volna bennünket". És szerencsére
az U- 2 - t a Csukotka-félsziget felett üldöző szovjet MiG-ek inkább visszafordultak, minthogy
konfliktust provokáljanak az atomfegyverekkel felszerelt F- 102 - esekkel, amikor a
kémrepülőgép ismét belépett az amerikai légtérbe.
Ez az incidens még csak nem is a legijesztőbb közelharc volt aznap.
Ahogy Plokhy elmesélte könyvében, Vaszilij Arkhipov szovjet tengeralattjáró-parancsnok
valószínűleg megakadályozta a nukleáris háborút egy hajmeresztő találkozás során az
amerikai haditengerészet konvojával. Arkhipov volt a vezérkari főnöke annak a négy
dízelmotoros tengeralattjáróból álló csoportnak, amelyet a térségbe küldtek, hogy segítsen
megvédeni a szovjet hajókat, és az egyik, a B- 59 - es fedélzetén volt.