támogatta a transzhumanista célokat, például az elme és a test technológiai úton való
fejlesztését.[25] Míg a legtöbb transzhumanista gondolkodó a technológia gyakorlati
felhasználására koncentrál, egyesek szerint a neuroteológia és a neurotechnologiai
alkalmazások által az emberiség jobban megértheti a megváltozott tudatállapotú
tapasztalatokat, melyeket sokszor spirituális élményekként, ezáltal mélyebb önismereti
forrásokként kezelnek.[26]
A transzhumanisták többsége materialista, aki nem hisz a lélek létezésében.[27]
A transzhumanista személyiség elmélet ellenzi az embereket
kizárólagos morális szereplőkként való azonosítását, elítélve az állatok és a fejlett gépek
etikai megfontolásokból való kizárását. Többen hisznek az emberi elme és
a számítógéphardverek kompatibilitásában, és ennek következményeként az emberi elme
alternatív médiákra való átültethetőségében.[28] Az utóbbi ötlet egy szélsőséges
megvalósulását találhatjuk meg Frank Tipler omega pont elnevezésű elméletében, bár Tipler
nem tarja magát transzhumanistának. A digitalizmusból merítő elmélet szerint
az univerzum több milliárd év múlva bekövetkező összeomlása lehetővé teheti az emberiség
fennmaradását egy megaszámítógépben futó szimulált valóságban, így valósítva meg a
„poszthumán isteni állapot”-ot. Tiplert Pierre Teilhard de Chardin –
egy jezsuita teológus és paleontológus – írásai inspirálták, aki az evolúció végeredményként
egy globális tudatot képzelt el.[29]
A személyiség nem biológiai hordozóra való feltöltésének ötletét és az annak alapjául
szolgáló feltételezéseket tudósok és aktivisták széles köre kritizálta. A kritikák néha a
transzhumanizmust magát, néha az ötlet kitalálóinak tartott Marvin Minskyt és Hans
Moravecet célozták. Egyesek szerint a feltöltés megvalósíthatóságának reménye egyfajta
spirituális monizmust – az idealizmus egy variációját – fogja eredményezni.[30]^
Fundamentalista keresztény perspektívából nézve pedig az elmefeltöltés gondolata az
emberi test szentsége elleni támadásként is értelmezhető.[31] A transzhumanizmus és annak
forrásait több elemző jellemezte neognosztikus mozgalomként.[32][33]
A transzhumanizmus és a hit kapcsolatával először 2004 - ben, Torontóban tartott
szeminárium foglalkozott hivatalosan.[27]
Mivel a mozgalom hasonló kérdésekre probál választ adni, mint sok vallás, több kritikus
kezelte a transzhumanizmust vallásként, de legalább pszeudovallásként. A
transzhumanisták szerint a transzhumanizmus nem vallás, bár tudatában vannak annak,
hogy a mozgalom egyes irányzatai lehetnek vallásosak bizonyos értelemben. A vallásos
kritikusok hibásnak tartják a transzhumanizmus filozófiáját, mivel az nem ír le örök
igazságokat, illetve nem beszél az istenségekkel való kapcsolatunkról.
Szerintük az olyan filozófiák amelyek hiányosak ebből a szempontból az embereket
a posztmodern cinizmus és anómia sötéségében hagyja. A transzhumanisták szerint ezek a
kritikák nem veszik figyelembe a transzhumanista filozófia igazi tartalmát, amely szerintük
nagyon messze áll a cinizmustól: optimista, idealista gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak
vissza.[34]