amatőr aktivistái adtak hangot hasonló tiltakozásnak a transzhumanizmus ellen és kifejtették,
hogy a keresztények – bár haláluk után – részesülnek az olyan radikális transzhumanista
ígéretekből, mint például az örök élet és a szenvedés nélküli lét. Ebből a nézőpontból a
transzhumanizmus csak egy újabb képviselője azon utópista mozgalmak hosszú sorának,
amelyek mind a túlvilági létet kívánják előbb elhozni, vagyis "mennyországgá változtatni a
Földet".[47][48]
A második kategória főleg a szintetikus biológiát célozza – amelyet Jeremy Rifkin
közgazdász és író „a létező organizmusok tökéletesítése, illetve jobb tulajdonságú teljesen
újak tervezése”-ként[49] határozott meg –, illetve azokat a törekvéseket, amelyek a
transzhumanista célokat emberi embriók genetikai megváltoztatása által, „tervezett
csecsemőkkel” próbálják elérni. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül a biokomplexitás
problémája és az, hogy mennyire kiszámíthatatlanok a biológiai evolúció irányítását célzó
törekvések. Az érv, amit részletesebben Stuart Newman biológus fejtett ki, arra a
felismerésre alapoz, hogy az állatok klónozása és a csírák genetikai tervezése hibára
hajlamos és ebből eredően káros az embrionális fejlődésre. Ezáltal elfogadhatatlan
kockázatokkal járna ezeknek az eljárásoknak emberi embriókon való alkalmazása. A fejlődő
emberi szervezeten végzett ilyen típusú kísérletek, különösen a maradandó biológiai
következményekkel járók ezért nem lennének összhangban az emberen végzett kísérletek
jelenleg elfogadott elveivel (lásd az 1964-es Helsinki Nyilatkozatot). Mivel egy fajon végzett
kísérletek eredményei nem vihetők át közvetlenül egy másik fajra további kísérletek
elvégzése nélkül, egyesek szerint nem létezik etikus módja a génmanipulációnak az emberi
fejlődés korai szakaszában.[50]
A gyakorlatban azonban az emberkísérletek nemzetközi szabályai nem állítanak jogi
akadályokat a transzhumanisták és mások azon kísérleteinek, hogy utódaikat a
csírakiválasztás technológiájával fejlesszék. Kirsten Rabe Smolensky jogszakértő szerint a
létező törvények felmentenék a szerencsétlen kimenetel miatti felelősség alól azokat a
szülőket, akik úgy döntenének, hogy gyermekeik genomját mesterségesen fejlesztik.[51]
A transzhumanista célokkal szimpatizáló vallásos gondolkodók, mint például Ronald
Cole-Turner és Ted Peters teológusok visszautasítják az első érvet, mivel úgy tartják,
hogy az "együtt teremtés" doktrínája egyenesen kötelez bennünket arra, hogy
génsebészeti módszerekkel javítsuk az ember biológiai tulajdonságait.[52][53]
A transzhumanisták és a génsebészet más támogatói nem utasítják vissza feltétlenül a
második érvet, mivel jelenleg az emberi génmanipulációs kísérletek kimenete meglehetősen
bizonytalan. James Hughes bioetikus szerint az emberi genom, az általa meghatározott
fehérjék, illetve a szöveti sebészet – ami véleménye szerint szintén kódol – számítógépes
modelljeinek elkészítése lehetne az ember génmanipulációjának egyik etikus módja a
fejlődés eme korai szakaszában. A bioinformatikán belüli exponenciális léptékű haladás
mellett Hughes szerint az emberi testbeli génexpresszió virtuális modellje már nincs messze,
és lassanként lehetségessé válik majd a génmódosítások elfogadtatásának felgyorsítása
úgy, hogy hatásukat virtuális embereken szimulálják.[35] Gregory Stock közegészségügyi
professzor a mesterséges kromoszómákat a létező génsebészeti technikák biztonságosabb
alternatívájának tartja. A transzhumanisták ezért vitatják, hogy a szülők erkölcsi felelőssége
lenne a döntés az említett módszerek alkalmazásáról, ha megfelelő biztonsággal és
hatékonysággal igazolható, hogy a lehető legegészségesebb gyerekeik lennének.
Hozzáteszik, hogy ez egy olyan erkölcsi ítélet, amit jobb az egyén lelkiismeretére bízni, mint