emberek közötti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásában ahelyett, hogy tovább
fokoznák azokat.
Mindemellett érvelése szerint „a felvilágosodás legfőbb vívmánya a tolerancia elve”.
Véleménye szerint a politikai liberalizmus tulajdonképpen már megoldás az emberi és
poszthumán jog problémájára, mivel a liberális társadalmakban a törvény mindenkire
egyenlően vonatkozik vagyoni, hatalmi, genetikai – ideértve a genetikai módosításokat is –
helyzettől és képzettségi szinttől függetlenül.[6] Más, transzhumanista elvekkel szimpatizáló
gondolkodók – mint például Russel Blackford filozófus – szintén tiltakoznak a hagyományra
való hivatkozások, illetve az általuk alarmistának, katasztrófát jóslónak tartott Szép új világ
típusú érvelések ellen.[65]
Elembertelenedés („Frankenstein” érv)
Jeremy Rifkin biopolitikai aktivista és Stuart Newman biológus egyetértenek azzal, hogy a
biotechnológia képes jelentősen megváltoztatni az egyes élőlények fejlettségi szintjét. Az
emberi génsebészet ellen érvelnek, mert attól tartanak, hogy elmosódik a határ az ember
és műalkotás között.[50][66] Keekok Lee filozófus ezt a fejlődést a modernizációs folyamat egy
élénkülő területének tartja, amelyben átalakul a „természetes” „műviessé”.[67] Szélsőséges
esetben ez olyan „szörnyetegek” készítéséhez és rabigába hajtásához vezethet, mint emberi
klónok, ember-állat kimérák, vagy biorobotok.
Ugyanakkor a társadalmi és ökológiai rendszerekben az emberek és nem-emberek már
ennél jóval kisebb mértékű elmozdulása is problémákat okozhat. Ilyen forgatókönyvek
részleteit mutatják be például a Szárnyas fejvadász (1982) című film, a A brazíliai fiúk (The
Boys From Brazil) (1978) és a Dr. Moreau szigete (The Island of Dr. Moreau) (1896) című
novellák, azonban a kritikusok legtöbbször de Mary Shelley 1818 - as Frankenstein című
novellájára hivatkoznak, mint olyan példára, ahol a biotechnológiák tárgyiasított, társadalmon
kívüli embereket, illetve szubhumánokat hozhatnak létre. Ezen kritikusok általában szigorú
óvintézkedéseket – többnyire az emberi génsebészet nemzetközi betiltását – javasolnak az
említett veszélyek, az elembertelenedés elhárítása érdekében.[68]
Ronald Bailey Reason magazinbeli cikkében alarmizmussal vádolta a szubhumán, de
az emberihez hasonló intelligenciával és aggyal rendelkező lények létrehozásáról szóló
kutatások ellenzőit. Bailey ragaszkodik azon elgondolásához, hogy az állatokkal kapcsolatos
kutatások kizárolagos célja csak azok egészségügyi haszna lehet.[69]
A transzhumanista személyiségkutatók nem értenek egyet ezekkel az általuk
antropomorfóbiának hívott kritikákkal, amit Isaac Asimov „Frankenstein komplexusnak”
nevezett meg. Érvelésük szerint az emberi klónok, ember-állat kimérák és genetikailag
továbbfejlesztett állatok, ha azok öntudatosak, mind egyedi személyiségek, akik tiszteletet,
méltóságot, jogokat és állampolgárságot érdemelnek.
Végkövetkeztetésük szerint az etikai problémát nem az úgynevezett szörnyek létrehozása
jelentené, hanem amit ők „fúj-tényezőként” – ami szerint a negatív érzések a dolgok
gonoszságára illetve ártalmasságára lenne bizonyíték – emlegetnek, illetve az „emberi
fajgyűlölet”, ami ezeket a teremtményeket szörnyetegnek nevezné.[24][70]