A klímaváltozás égető kérdés. Hihetetlenül fontos. De mégis azt
szeretném, ha valami másról írnál.
Havonta egyszer írok a Mittmedia és a Dalarnas Tidningar című
újságokba, és ma van a novemberi határidő. Rendkívül bölcs főszerkesztőm
épp most kapta meg a klímaváltozásról szóló újabb 3000 karakteremet, és
két sor olvasása közt így kiáltja világgá frusztrációját:
Nem akarok még egy cikket a klímaváltozásról!
Tökéletesen egyetértünk vele. Svante és én sem szeretnénk több cikket a
klímaváltozásról. Más témákról szeretnék írni. Olyan témákról, amelyekben
eredetileg megállapodtam az újsággal, hogy arra fogunk összpontosítani.
Kultúra. Élő vidék. Humanizmus. Állami zeneiskola. Antirasszizmus vagy
bármi más.
Én is olyan szeretnék lenni, mint a többi újságíró, aki mindenféle témáról
ír, és néha, mondjuk kéthavonta szembeszáll az árral, és ír egy cikket a
klímaváltozásról, hogy aztán újra visszatérjen a kórházi konyha
értékeléséhez, írjon arról, hogy Sundsvallban felhangzott a müezzin imája,
vagy bármi más társadalmi jelenségről, amelyről mindenki beszél.
Jó volna, ha én is ugyanazt gondolnám, mint mindenki más, amikor a
választási kampány előtt csokorba szedik a legfontosabb kérdéseket, és
kiemelnek öt vagy tíz dolgot, amely kicsit több figyelmet kap, és amiről
többet kéne beszélni. Én is azt szeretném, ha a klímaváltozással kapcsolatos
fenyegetés a harmadik helyre kerülne, mondjuk az iskola és az egészségügy
után.
De hát van a valós helyzet. És bárhogy is szeretném, nem megy.
Lenyűgöznek mindazok, akik képesek más kérdéssel foglalkozni. Kissé
olyan érzésem van, mintha a huszadik század elején élnék, és olyan
