ÖTVENNEGYEDIK JELENET
#jagstannarpåmarken
(#aföldönmaradok)
A választás napján mindenki tud tenni valamit, ha elmegy választani,
máskor nem. De ha követ dobunk az állóvízbe, azzal talán elindítunk
valamit.
Egyik barátom azt kérdezi tőlem, hogy mely repülőutak feleslegesek. Az
én repülőútjaim, válaszolom. Ugyanolyan feleslegesek, mint a
húsfogyasztásom és a vásárlásaim.
És nem, senki sem állítja, hogy ez elég lesz. Senki sem hiszi, hogy a
fogyasztói hatalom a megoldás. De ha a mikroszkopikus méretű
hozzájárulásom a legcsekélyebb módon is siettetni tudja a radikális
éghajlat-politikát, azt cseppet sem bánom.
De mindenkinek megvan a saját élete, és azt éli. Mindenki küszködik a
maga saját, lehetetlen helyzetével.
Senki nem várhatja el tőlünk, hogy mi, egyes emberek próbáljunk
megoldani egy olyan válságot, amit senki sem kezel válságként. Ezt a
felelősséget nem lehet ránk, egyes emberekre hárítani.
A repülés kiélezi a kérdést, de a fogyasztói társadalom nem fogadja el,
hogy az előrehaladás néha egy-egy hátralépéssel jár.
Mert csak az előrelépés számít.