- Nem érkezett meg az elektronikus recept – mondja a gyógyszerész
orrhangon, amely az egyvonalas g, g#, a és b közé esik.
Egy zipzár, egy láda, amit lecsuknak, egy síró gyerek és kinn az utcán
egy teherautó a maga kvintjével tökéletes kakofónia. Iszonyúan zavar, hogy
a teherautó nem alaphangon berreg.
Beata Theralen nevű orvossága is kifogyott, és azt még csak utánrendelni
sem lehet. A két orvosság nélkül akár be is szüntethetjük a létünket. A két
gyógyszer nélkül összeomlik minden. - Mindkettő létezik már folyékony formában is. Kipróbálta már az új
ízesítést? – kérdezi a gyógyszerész.
Nem, nem próbáltuk ki az új ízesítést, és nem próbáltuk a folyékony
változatot, mert sokkal valószínűbb, hogy Beata és Greta megtanulnak víz
alatt lélegezni, mintsem hogy bevegyenek valami folyékony orvosságot. - Úgy tűnik, van még egy csomag Skärholmen városrészben, a Korona
patikában.
De nincs rá időm, hogy kibumlizzak Skärholmenbe, mert Greta épp most
küldött egy sms-t, hogy az iskolai személyzet kidobta a rizsét, mert nem
volt feldátumozva. Ugyanis minden ételdobozon kell dátumnak lennie.
Viszont mivel Greta kényszereres viselkedése részben abból áll, hogy nem
tud enni, ha újságot, papírt vagy felragasztott információscédulát lát, elég
nehéz felcédulázni az ebédjét, amit otthon készítünk el, és ezt már
kismilliószor elmondtuk az iskolában. Így tehát Svante már úton is van
Bergshamrába, hogy elhozza Gretát, én meg megyek haza, hogy új
jázminrizst főzzek.
De előbb hozzá kell jutnom az orvossághoz.
Felhívom régi jó barátom, aki ugyan nyugalmazott orvos, de már nagyon
sokszor kihúzott a pácból. De mivel nincs számítógépe, ezúttal nem tud
segíteni.
Kotorászom a táskámban, hátha találok egy régi, hagyományos receptet.
Kezembe akad egy csomó aprópénz, a gyerekek útlevelei, néhány blokk,
hajgumik és két rózsaszínű kutyapiszok-felszedő zacskó, de alig tudom
mozgatni az ujjaimat, és amikor mindez visszapottyan a táskába, olyan erős
hangot ad, mint egy pisztolylövés.
blacktrush
(BlackTrush)
#1