- Akkor egye meg maga – mondja.
- Elnézést, nem fog még egyszer előfordulni.
- Egye meg maga! – ismétli olyan ellentmondást nem tűrő hangon, hogy
nem látok más kiutat, mintsem hogy szép sorban bekapjam az összes apró
lekváros-tejszínes gofrit, míg Greta a gofris hölgytől, tőlem és minden arra
haladó járókelőtől, aki csodálkozó tekintettel nézi az eseményeket,
stratégiailag kellő távolságban vár.
Kilépünk a Fleming utcára. Gretára nézek.
Elfordítja a tekintetét. - Most mi van? – kérdezi. – Szagolni csak szabad, nem?
blacktrush
(BlackTrush)
#1