hogy gyerekeiket megtanítják vezetni, hogy aztán apjukkal versenyezve fel-
alá száguldozzanak saját mini jet-skijükön.
Fel-alá.
- De jó, hogy ők is itt vannak, és kompenzálják azokat, akik busszal
jöttek ki, vagy vagyont költöttek egy elektromos autóra – mondja Greta, és
közben lábával lökdösi a sílécet, és mosolyog.
Ha az ember technikabarát, abban az a legszebb, hogy ha már szerzett
magának elektromos autót, napelemet és powerwallt, akkor elég hamar
felismeri azt, hogy a technika nem fog mindent megoldani. Rádöbben, hogy
a megváltoztatott szokások sem elegendők ahhoz, hogy a létező műszaki
megoldásokkal sikerüljön csökkenteni az üvegházhatású gázok
kibocsátását. Mindkettőre szükség van. De a szén-dioxid-porszívóra és az
időgépre várva mindenekelőtt két dologra van szükség: radikális politikára
és törvényhozásra.
Mert sajnos mindegy egyes elektromos autóra jut egy új jet-ski is. Mert
minden egyes emberre, aki az autó helyett a tömegközlekedést használja,
azonnal jut egy új városi dzsip. Minden egyes vegánra egy Brazíliából
importált új marhafilé. És minden egyes emberre, aki lemond a repülésről,
egy újonnan meghirdetett hétvégi utazás Madridba.
A fogyasztói hatalom véleményformálás, nem pedig végleges megoldás.
Két évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt arra, hogy elektromos-autótöltőt
szereltessünk be a házunk alatti közös garázsba. Hatvan emberből ketten
váltottunk azonnal elektromos meghajtásra, egyvalaki hibridautót vásárolt.
Azóta már jó néhány új autó jelent meg a garázsunkban. Nem egy a
mienkkel megegyező árkategóriában.
De egyetlen új elektromos autó sem volt köztük.
Egyetlen új hibridautó sem.
Ugyanez vonatkozik a háztetőn lévő napelemekre is.
Már két éve vannak fenn.
Két éve tartunk lelkes prédikációkat az új technikáról. De senki sem
utánzott minket, és ez szemmel láthatóan nagyrészt ugyanígy van az egész