Starbucks-lattét iszik egy kis plusz eszpresszóval, aszott Luca-napi
süteményt majszol, amit Greta küldött velük, és mobiltelefonján befizeti a
villanyszámláját a Vattenfallnak.
Annak a Vattenfall nevű svéd állami tulajdonú elektromos
szolgáltatóműnek, amely egy évvel korábban eladta a szénbányáit cseh
kockázati befektetőknek, akik hisznek a kőszénenergia reneszánszában.
Ugyanaz az állami tulajdonú Vattenfall, amely jelenleg is több millió tonna
kőszenet importál olyan kolumbiai bányavállalatoktól, amelyek piszkos
bűnügyekbe keveredtek, s ezt a szenet Észak-Európa levegőt szennyező
szénerőműveiben tüzelik el.
Ugyanaz az állami tulajdonú Vattenfall, amely a 112. helyen szerepel a
világ 250 legnagyobb mennyiségű szén-dioxidot kibocsátó vállalata között
- olyan vállalatokról van szó, amelyek együttesen a világ teljes
üvegházhatású gázkibocsátásának harminc százalékáért felelnek.
Ugyanaz az állami tulajdonú Vattenfall, amely többmilliárdnyi kártérítést
követelt a német államtól, amely a Fukushima-katasztrófa után úgy döntött,
hogy hosszú távon megszünteti az atomerőműveit.
Ugyanaz az állami tulajdonú Vattenfall, amelynek igazgatóhelyettesét –
aki attól természetesen még lehet a kérdés szakértője, vagy akár rendkívül
barátságos ember – épp megválasztották a Svéd Klímapolitikai Tanács
elnökének.
Svante leveszi a pulóverét, trikós idő van, csivitelnek a madarak a műfüvön.