járda zsúfolásig megtelt munkába igyekvő emberekkel.
A kerékpárút és a járda mindig zsúfolásig megtelik, egy augusztus végi,
teljesen átlagos munkanapon.
A politika fellegvára, Rosenbad előtt Greta lassít, leszáll a kerékpárról.
Svante készít róla egy képet a mobiljával, majd odaláncolják a
biciklijüket a kerítéshez, és ráakasztják a bukósisakokat a kormányra. Azzal
Greta szinte észrevehetetlenül bólint apja felé, és hóna alatt azzal az
ormótlan táblával befordul a sarkon, hogy megkerülje a kormányzati
negyedet.
- Rendben, indulj az iskolába! – kiált utána Svante. Félig viccből, de
félig mégis komolyan gondolva.
Greta nem reagál. Csak megy előre.
És valahol ott, a Drottninggatan folytatásában lévő híd felé tartva, áthalad
azon a láthatatlan határon, ahonnan már nincs visszaút, amikor meg nem
történtté tenni megtörtént dolgokat már nem lehet.
Átmegy a hídon, át a boltív alatt, majd még néhány métert a Riksgatanon,
végül megáll, és a tábláját nekitámasztja a szürkésvörös gránitfalnak.
Előveszi a röpcéduláit.
Leül, kényelmesen elhelyezkedik.
Egy arra haladó járókelőt megkér, hogy készítsen róla még egy képet a
mobiljával, majd miután mindkét képet felteszi a közösségimédia-oldalaira,
elrakja a telefonját a parányi méretű Björn Borg hátizsákjába, amit még
négy éve kapott karácsonyi ajándékba a nagymamától.
Svante addig álldogál a kerékpárok mellett, amíg Greta el nem tűnik a
szeme elől. A vízből felugrik egy méretes lazac, egy pillanatig súlytalanul
függ a levegőben, majd hatalmas loccsanással visszazuhan a vízbe.
A Helgeandsholmen sziget felett néhány száz méteres magasságban egy
ragadozó madár köröz kitartóan.
Talán egy sas.
Egy halászsas?
Svante elengedi a korlátot, és elindul a Fredsgatan irányába, felmegy az
Oktatásügyi Minisztérium épületében lévő Espresso House kávézóba. Vesz