Greta Thunberg - Eg a hazunk

Némán bólintott.
A fölöttünk lévő előtérből beszűrődtek a hangok – svéd, francia, német,
spanyol beszéd.
És milyen boldognak tűntek. Amikor kikísértek a taxihoz, láttam, hogy
magasra emelik a pezsgőspoharaikat és koccintanak. Svéd szokás szerint
azt kiáltották: éljen, éljen, éljen, éljen, hipp, hipp, hurrá.
Elfeküdtem a kocsi hátsó ülésén, és hazáig sírtam.
Nem azért, mert szomorú voltam. Nem azért, mert megkönnyebbültem.
És nem azért, mert minden olyan volt, amilyen.
Azért sírtam, mert semmire sem emlékeztem az előadásból.
Olyan érzésem volt, mintha ott sem lettem volna.