az egész túlságosan hihetetlen.
De Greta nyugodt, elképesztően nyugodt.
Előveszi zsebéből az előre megírt beszéd szövegét, széthajtogatja a papírt
a legyező alakú pulpituson. Szemét körbejártatja az egybegyűltek tengerén.
Azzal megragadja a mikrofont, és elkezd beszélni.
- Hi, Greta vagyok – kezdi. – Angolul fogok beszélni. És kérem, vegyék
elő a telefonjaikat, és filmezzenek, vegyék fel, amit mondok. És tegyék fel
a közösségi oldalakra.
Az emberek kicsit csodálkozva nevetgélnek, előveszik a telefonjaikat,
készen állnak a filmezésre. Alig néhány másodperc alatt telefonját szinte
mindenki a színpadon álló négy serdülő lányra irányítja. - Greta Thunbergnek hívnak, tizenöt éves vagyok. Ők Mina, Morrigan és
Edit, három hete iskolasztrájkot folytatunk a klíma védelmében. Tegnap
utoljára. De...
És itt egy kis szünetet tart. - ...tovább folytatjuk. Mostantól minden pénteken a Parlament elé ülünk,
addig, amíg Svédország nem teljesíti a Párizsi Egyezményben vállaltakat.
A közönség éljenez.
Sokan mondták Gretának, hogy fontos, hogy a sztrájknak legyen egy
követelési jegyzéke, amit átadhatnak a politikusoknak. Egy kiáltvány, vagy
valami hasonló.
De Greta nem hajlandó konkrét követelményekkel előállni. - Ha előállunk egy sor speciális megoldással, akkor mindenki azt fogja
hinni, hogy az elég is. De nem elég. Rendszerváltásra van szükségünk,
teljesen új gondolkodásmódra. Amire még szükség van, ami a
szerződésekben és a jelentésekben csak a sorok között olvasható, sokkal
radikálisabb annál, mint amit bármely kiáltvány valaha is tartalmazhat –
magyarázta újra és újra. – Az egyetlen lehetőségünk, hogy hagyjunk
minden tennivalót a tudósokra. Mi gyerekek vagyunk. Mi csupán
hivatkozni tudunk arra, amit a tudósok mondanak.
A késő nyári langyos szellő meglengeti a Rålambhovs park fakoronáit
fenn a magasban. A hallgatóság éljenzése elcsendesedik, Greta folytatja.