SZÁZÖTÖDIK JELENET
A remény
Nagy kérdés, hogy miképp fognak emlékezni ránk.
Ránk, akik a nagy tüzek korában éltünk.
Mit fogunk magunk után hátrahagyni?
A fenntarthatóság szempontjából nézve eddig minden egyes ponton
kudarcot vallottunk.
De.
Mindezen változtathatunk még.
Még mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy mindent jóvá tegyünk. És
nincs a világon semmi, amit mi, emberek nem tudnánk megoldani, csak
akarnunk kell.
A remény mindenütt jelen van, de épp ez a reményteliség jelenti a
legnagyobb elvárást is velünk szemben.
Mert elvárás nélkül a remény teljesen parttalan, elvárás nélkül a remény
egyszerűen a szükséges, hatalmas változások útjában áll.
Az én reményem igenli a mi jóakaratunkat, a mi tökéletlenségünket.
És az odavezető út nem hajtóvadászatot vagy boszorkányüldözést jelent,
nem állít szembe egyes egyéni cselekedetet egy másikkal.
Az én reménységem radikális változást követel.
Az én reménységem nem azt mondja, hogy mit kell tenniük másoknak,
vagy hogy mit tudunk majd megoldani tíz év múlva, mert lehet, hogy tíz év
múlva már késő.
Az én reménységem mindig itt és most van, és meg vagyok győződve
arról, hogy az a politikus, aki a radikális változások szószólója lesz, maga is
pozitívan meg fog lepődni. Amennyiben készen áll arra, hogy megpróbáljon
a tanításának megfelelően élni.