Az emberiség legnagyobb vezetői, akikre emlékezünk, egyben ugyanis
valamennyien hasonlítottak egymásra – úgy döntöttek, hogy a megfelelő
időpontban a jövőt a jelen elé helyezik.
És ha a sorsunk a média kezében van, akkor soha nem lehetett volna jobb
helyen.
A média természetesen tudja, hogy mekkora felelősség nyomja a vállát.
Pontosan tudják, milyen szerkesztői döntéseket hoztak, és hogy lehet azokat
jóvátenni. Tudják, hogy a jövőbeli bizalom forog kockán.
Minden egyedi cselekedet egy közös mozgalom része, egy olyan
mozgalomé, amely napról napra növekszik. Példaképekre,
hírszerkesztőségekre és politikusokra várva meg kell tennünk mindent, amit
csak tudunk.
És mindent, amit nem tudunk.
Félre kell dobnunk minden térképet, és neki kell vágnunk az
ismeretlennek.
Újra meg kell hallanunk mindazt, amit már rég nem hallunk meg.
Messze elöl kell járnunk, ugyanakkor mindig vendégváró, nyitott ajtókat
kell magunk mögött hagyni.
Mindenkit szeretettel kell fogadnunk.
Mindenre és mindenkire szükségünk van.