SZÁZHATODIK JELENET
És kezdődik minden elölről
Egyik nap késő este, amikor már az egész lakásban sötét van, pittyen egyet
a telefonom. Greta, Svante és a kutyák már réges-rég alszanak.
Beata küldött egy sms-t az emeleti szobájából.
- Ez pontosan rám illik – írja.
Átküldött egy Youtube-linket, meg egy nyitóképet a világháló egyik
oldaláról. „Misophonia” – olvasom. Mizofónia. - A diagnózisok közt keresgéltem – mondja. – Ez pontosan azt írja le,
amit én szoktam érezni.
Olvasom. Legörgetem.
Tovább olvasom. Mi ez már megint? Egy újabb zsákutca? Egy újabb
vakvágány, amelyet a betegségekből nyereséget szimatolók hoztak létre?
De nem. Úgy tűnik ez a mizofónia valóban létezik. A cikkek a New York
Times, a Sydsvenska Dagbladet és egy halom más újság hasábjain jelentek
meg, és minden ráillik Beatára.
Pontosan.
A mizofónia egy neurológiai betegség, amely azt jelenti, hogy az
illetőnek bizonyos hangok hallatán intenzív tünetei lesznek. Teljesen
átlagos hétköznapi hangok hallatán. Mint például ki- és belégzés,
csámcsogás, suttogás. Vagy ha az evőeszköz megcsikordul a porcelánon.
Természetesen mindenkit idegesítenek bizonyos különös hangok. De egy
mizofóniás számára ezek az ún. trigger-hangok olyan komoly zavarokat
okoznak, hogy az illető egészen egyszerűen képtelen különböző
helyzetekben normálisan működni. A leggyakoribb reakció harag és
dühkitörés.