TIZENNEGYEDIK JELENET
Csak épp valami nem stimmel
Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé
vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit
senki sem tagad.
De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról.
És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba
lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak
épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies
nagyjelenetekhez.
Az iskolai terror, a diagnózis és a kirekesztettség mellett kezd felbukkanni
egy sokkal átfogóbb kép. A mi számunkra annyira lassan tisztult ki a kép,
hogy észre sem vettük. Mármint azt, hogy valami nem stimmel.
Tulajdonképp nem volt nehéz látni. Csak kellemetlen.
De amikor igazán észrevettük, akkor nem tudtuk többé levenni róla a
szemünket. Mert a ráébredés, ami ezzel együtt jár, hirtelen elhomályosítja
az ember egész látómezejét, mindent, de mindent megváltoztat, és az ember
minden porcikája azt kiáltja, hogy ne nézzen oda. De mi ezt nem tehetjük
meg, mert a mi gyerekünkről van szó, és ugyebár nincs olyan, amit ne
tennénk meg a gyermekünkért.
Négy évbe telt, míg felfogtuk, mit is látunk. A kissé eltorzult egész képét,
és rádöbbentünk arra, hogy ez megváltoztatja valamennyiünk életét.