TIZENÖTÖDIK JELENET
„Jótett-narkománia”
Harmincnyolc éves voltam, amikor celeb lettem. Már azelőtt is ismert, híres
voltam, mielőtt megnyertem a Melodifestivalent.
De hírességnek és celebnek lenni nem ugyanaz. És ezt nem lehet
megmagyarázni olyasvalakinek, aki ezt nem élte át maga is.
- És mi történik, ha megnyered? – kérdezte az akkori ügynököm nagyokat
sóhajtozva, ahogy január közepén a 2009-es naptár fölé hajolt.- De hát operaénekes – nevetett Svante. – Hogy jut egyáltalán eszedbe,
hogy megnyerheti?
- De hát operaénekes – nevetett Svante. – Hogy jut egyáltalán eszedbe,
A Melodifestivalen utáni napon Svante, én, valamint az Aftonbladet és az
Expressen svéd napilapok négy újságírója elrepültünk Frankfurtba a La
Cenerentola (Hamupipőke) próbáira, amelynek négy nap múlva volt a
bemutatója. Kissé zűrös napok voltak.
Az ügynököm felkereste valamennyi munkaadómat, és szó szerint térden
állva könyörgött nekik néhány szabadnapért, mivel teljesen váratlanul
nemcsak bejutottam a döntőbe, hanem végül meg is nyertem a
Melodifestivalent, tehát egy rendkívül aktív munkaidőszak kellős közepén,
amikor Frankfurtban, Bécsben és Stockholmban is címszerepeket
énekeltem, Moszkvába kellett utaznom.
- Bírni fogod egyáltalán? – kérdezte az ügynököm.
- Mindent kibírok – válaszoltam.
Svante és én soha nem voltunk még egyetlen premieren és egyetlen
híresség estélyén sem – igaz, másféle estélyeken sem.
Aki félénk társaságban, az nagyon hatékony tud lenni. Amint véget ér
egy koncertem vagy előadásom, egyenesen hazamegyek.