TIZENHATODIK JELENET
Az Antwerpeni Állatkert
2010 telén egy eléggé lepukkant lakást bérlünk Brüsszelben a rue du Fossé
aux Loupson. Kisebbik lányunknak, Beatának épp a negyedik születésnapja
van, így az egyik szabad napomon azt tervezzük, hogy átmegyünk
Antwerpenbe az állatkertbe. A brüsszeli repülőúton felrobbant a
bőröndünkben egy üveg tetűirtószer, és most mindenünknek
tetűsamponszaga van. A Harisnyás Pippiről és Madickenről szóló összes
DVD tönkrement.
Korán kelünk, és még kilenc óra sincs, amikor készen állunk az
indulásra, hogy lemenjünk a vonathoz. Már csak egy valami van hátra:
Beatának fel kell vennie egy pár tiszta zoknit. Lányunk sok mindenre
rendkívül érzékeny, és ez alól nem kivétel a ruházata sem.
- Ezt nem! Ez szúr és dörzsöl – visítja, és leveti magát a padlóra, ha egy
trikó vagy nadrág nem úgy áll rajta, ahogy akarja. Néha egyszerűen
beemeljük a liftbe, és az autóban öltöztetjük fel, de vannak napok, amikor
ez sem lehetséges, napok, amelyek teljesen félresikerülnek, és semmiféle
jól bevált módszer nem működik.
És ez természetesen egy teljesen tarthatatlan állapot.
Úgyhogy ezen a napon kemények vagyunk. Kitartunk mellette, hogy fel
kell vennie egy pár tiszta zoknit, mielőtt elmegyünk otthonról. De Beata
megmakacsolja magát.
Két óra múlva azt javasoljuk, hogy mindenki engedjen egy kicsit, vegye
fel újra a koszos zokniját, amelyet már lassan egy hónapja hord.
De most már erre sem hajlandó.
Most érezzük úgy mi, a szülők, hogy elérkezett egy határ, és
megmakacsoljuk magunkat. Természetesen nem ez az első alkalom, de ezen