NEGYVENKETTEDIK JELENET
A legunalmasabb rész
Svante a számítógépnél ül, és az arcát dörzsöli. Néhányan elolvasták a
tervezett könyvünk nagyjából elkészült kéziratát, és most értékeljük ki az
eredményt. Gretához fordul.
- Szóval, többen nehezményezik, hogy a negyvenegyedik fejezet körül
valahogy súlyosabbá válik a szöveg, sokkal könnyedebbnek tartják, amikor
te és Beata is szerepeltek benne. Betűzhetnénk ide valamit? - Mégis mit? – kérdezi Greta, aki épp vágóhídon készült képeket válogat.
Reméli, hogy belekerülhet egy készülő könyvbe, amely arról a vitáról szól,
hogy állatok milliárdjai élik futószalagon rövid életüket, mert mi, emberek
fenntartjuk magunknak a jogot, hogy iparosítsuk magát az életet. - Hát, írhatunk inkább rólatok valamit?
- Nem – hangzik a válasz. – Mert akkor mindenféle személyes dolog is
belekerül. Például anya kiégettsége, és mindenféle, amit az emberek
imádnak olvasni a hírességekről. Ez a könyv a klímaváltozásról szól, és
unalmasnak kell lennie. Ki kell bírniuk.