változásoknak, de ha az életünket meghatározó eseményekkel
szembesülünk, akkor általában mégis alkalmazkodunk.
A bolygónkon lezajló hatodik tömeges kihalás, amely körülöttünk már
megkezdődött, egy életünket meghatározó fontos esemény. A Grönlandon,
a Déli- és az Északi-sarkon folyó jégolvadási folyamat az életünket
meghatározó esemény. Az a tény, hogy eddig egy olyan rendkívül ritka
időszakban éltünk, amikor kimondottan stabil éghajlat uralkodott – ez tette
lehetővé a civilizáció kialakulását –, valamint az a tény, hogy életstílusunk
azt eredményezte, hogy ez a korszak már elmúlt, ez is egy életet
meghatározó esemény. De ezeket a történeteket nem halljuk, mivel
hangjukat elnyomja a szemétfolyam dübörgése.
Egy új világrend küszöbén állunk. Csillagászati léptékű gazdasági érdekek
forognak kockán. Minden lehetséges irányból hazugságokat, féligazságokat
és kreatív statisztikákat hallunk folyamatosan. Az egyik szén-dioxid-
kibocsátást szembeállítják a másikkal, holott valamennyi kibocsátást drámai
módon csökkenteni kell.
A repülővel utazók az autósokat okolják. Az autósok a hajózást. A
mezőgazdaság a repülést. Mert mindig könnyebb mást okolni, mint a saját
házunk táján körülnézni. És valahogy mindig akad valaki más, aki többet
tehetne nálunk. Mindig akad egy nemzetközi jogszabály vagy egy apró
részlet, amire összpontosíthatunk, ahelyett, hogy tennénk valamit. A jövőnk
forog kockán, mégis megelégszünk azzal, hogy „És ők?!”. A szén-dioxid-
kibocsátás ugyan nem csökken, de ha ugyanígy folytatjuk, az mindennek és
mindenkinek kedvez!
Igen, mindennek, kivéve a földi életnek. Természetesen. De az kit
érdekel?
Sorsunkat a jóakarat kezébe helyeztük. És mindezt egy olyan korszakban,
amikor azt várjuk, hogy még a beteg gyerekek is gazdasági nyereséget
termeljenek.
Hiszen mi bajunk lehetne ebből?