Oded Galor - Az emberiség utazása

kivilágított utakon hazafelé tartanak a munkából, az estét éttermekben töltik,
bevásárlóközpontokban és fényárban úszó kulturális központokban vagy odahaza
a családjukkal, a jól kivilágított lakásukban. Ezzel szemben a kép felső részén a
világ egyik legszegényebb országát, Észak-Koreát látjuk sötétségbe burkolózva.
A legtöbb észak-koreai már korán nyugovóra tér, mert a gyakori áramszünetek
miatt nemigen tehet mást. Az országuk nem termel elegendő energiát ahhoz, hogy
az elektromos hálózat folyamatosan kiszolgálja a lakosságot még Phenjanban, a
fővárosban sem.
Észak- és Dél-Korea között ez a szembeszökő eltérés nem földrajzi, és nem is
kulturális különbségből fakad, sőt még csak nem is abból, hogy az észak-koreaiak
ne tudnák, hogyan kell egy megfelelően működő elektromos hálózatot megépíteni
és fenntartani. Az előző évezred nagy részében a koreai félszigetet nagyjából egy
társadalom lakta, az emberek egy nyelvet beszéltek, és a kulturális hátterük is
ugyanaz volt. De a második világháború után Korea két részre szakadt, az egyik
rész szovjet, a másik pedig amerikai befolyás alá került, aminek következtében
különböző politikai és gazdasági intézmények alakultak ki. Észak-Korea
szegénysége és technológiai elmaradottsága – akárcsak Kelet-Németországé a
berlini fal leomlása előtt – annak a politikai és gazdasági intézményrendszernek a
működéséből ered, amely korlátozza a személyes és gazdasági szabadságot. A
kormány hatalmát korlátozó fékek és ellensúlyok rendszerének hiánya, a hiányos
jogrendszer, a tulajdonjog bizonytalansága, valamint az eleve nem hatékony
központi tervgazdálkodás megakadályozza a vállalkozói szellem és az újítások
iránti fogékonyság kialakulását, ugyanakkor melegágya a korrupciónak, ami az
országot gazdasági stagnálásra és szegénységre kárhoztatja. Nem meglepő, hogy
Dél-Koreában az egy főre jutó jövedelem 2018-ban huszonnégyszerese volt
annak, amin az északi szomszédaik tengődnek, a születéskor várható átlagos
élettartam pedig 2020-ban mintegy tizenegy évvel haladta meg az észak-koreai
értéket. Az életszínvonal egyéb mutatóit vizsgálva hasonlóan drámai
különbségeket találunk. 2
Több mint kétszáz évvel ezelőtt két brit politológus és közgazdász, Adam
Smith és David Ricardo hangsúlyozta a specializáció és a kereskedelem
fontosságát a gazdasági jólét szempontjából. De ahogy a Nobel-díjas amerikai
közgazdaság-történész, Douglass North rámutatott, a kereskedelem létezésének
szükséges feltétele a megfelelő politikai és gazdasági intézmények megléte,
úgymint a szerződések kötelező jellege és a bennük vállaltak
kikényszeríthetősége, amelyek egyáltalán lehetővé teszik és ösztönzik a
kereskedelem kialakulását. Egyszerűen arról van szó, hogy ha az országot
irányító szervek nem tudják megakadályozni a szerződések megszegését – vagy
akár az alvilági módszerek alkalmazását, a lopást, a megfélemlítést, a javak
urambátyám alapon történő elosztását vagy a diszkriminációt –, valószínűleg