Oded Galor - Az emberiség utazása

lehetőséget kutatva bejárták egész Európát. 14 És jóllehet az Abbászidák (750–
1258) uralma alatt a muszlim kalifátusokban, illetve Kínában a Szung-dinasztia
alatt (960–1279) szintén rengeteg újítás látott napvilágot, és komoly szellemi
fejlődés ment végbe a matematika, a csillagászat és a mérnöki tudományok terén,
ezek a trendek nem bizonyultak tartósnak. Európában viszont a reneszánsztól
kezdődően ezek a kulturális változások egész mostanáig fennmaradtak, és
jelentős szerepük volt abban, hogy Európa és kulturális unokatestvére, Észak-
Amerika fél évezred óta oly meggyőzően foglalja el helyét a technológiai fejlődés
élvonalában, hogy egészen a közelmúltig még csak érdemi kihívója sem volt. Ma,
a globalizáció korában ez az innovációra ösztönző verseny már nemcsak Európán
belül zajlik, hanem eggyel magasabb szinten: Európa, Észak-Amerika és
Délkelet-Ázsia között.
De hogyan alakult ki ez a politikai töredezettség? Európa miért volt
decentralizált? Miért voltak itt viszonylag kicsi, egymással versengő hatalmak,
míg Ázsia hatalmas régióit egy-egy monolitikus óriásbirodalom uralta? E
témában Karl Wittfogel német–amerikai történész állt elő egy elmélettel, az
úgynevezett hidraulikus hipotézissel. Eszerint ezek a különbségek abból
adódhattak, hogy az európai mezőgazdaság nagymértékben az esőzésektől
függött, míg Kína hatalmas folyói mentén a földművesek nem voltak
kiszolgáltatva az esőnek, mivel gátak és csatornák egész hálózatát építették ki,
amelyek működtetéséhez magas fokú politikai centralizációra volt szükség. 15
Más elméletek közvetlenül a különböző domborzati viszonyokban látják a
választ. Az olyan rettegett vezérek, mint Julius Caesar, Nagy Károly és Napóleon
meghódították ugyan Európa nagy részét, de a meghódított területek
megtartásában már nem jeleskedtek, e tekintetben sikereik eltörpültek kínai
kortársaik mellett, részben a változatos földrajzi adottságok miatt: míg a kínai
uralkodók számára ott volt a Jangce és a Sárga-folyó, amelyeken könnyedén
közlekedhettek a birodalom különböző termékeny területei között, addig Európa
két nagy folyója – a Rajna és a Duna – jóval kisebb, és csak részben volt alkalmas
arra, hogy a hódítók számára gyors mozgást biztosítson a kontinens egyes régiói
között. Ráadásul a Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok komoly fizikai akadályt
jelentettek az ambiciózus hadvezérek számára, akárcsak a Balti-tenger és a La
Manche csatorna, amelyek számos európai ország, többek közt Nagy-Britannia,
Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország és a skandináv államok
számára biztosított természetes védelmet az esetleges megszállókkal szemben.
Kína hegyvidékei viszont vajmi kevés védelmet nyújtottak a birodalmi seregekkel
szemben. 16
Európa töredezett partvidéke további magyarázattal szolgál a decentralizációra.
Az európai tengerpartokon rengeteg öböl és félsziget található: ilyen például
Görögország, Olaszország, Spanyolország és Skandinávia. Ezen régiók lakói